A választófejedelmek regensburgi gyűlésén II. Ferdinánd kénytelen engedni a főurak követelésének: gróf Albrecht von Wallensteint elbocsátja, a hadsereg létszámát pedig csökkenti. A fejedelmek ellenzéke a Habsburg-császár és hadvezére, Wallenstein túlságosan megnövekedett hatalma ellen emeli fel szavát. Wallenstein 1629-ben kapta meg Mecklenburg fejedelemségét és az alsó-szász-dán háborúban nyújtott érdemeiért. Ezzel a címmel a gazdagságával jelentős politikai hatalommá vált. II. Ferdinánd kénytelen a Katolikus Liga hadvezérét, Johann Tserclaes von Tilly grófot Wallenstein helyére kinevezni, és le kell mondania a restitúciós ediktum további végrehajtásáról, mert a fejedelmek veszélyeztetve érzik saját pozíciójukat. Miután elbocsátják a császár szolgálatából, Wallenstein hazájába, Csehországba vonul vissza. Wallensteint 1625-ben II. Ferdinánd nevezi ki hadvezérré, aki saját költségén 20 000 fős hadsereget állított ki, s azt fel is fegyverezte. Ezzel a sereggel támogatta sikerrel Tillyt a Dánia elleni háborúban. Miután a császár a fejedelmekkel szemben alulmaradt, Wallensteint időlegesen eltávolítják a politikai életből (1632. XI. 16.).