Titus császár halála után a senatus és a hadsereg öccsét, Domitianust ismeri el utódjának. Domitianust régóta kormányzati feladatokkal bízták meg. Már apja, Vespasianus császár alatt annak helyettese volt. Domitianus sohasem részesült rendszeres nevelésben. 67-ben, már tizenhat évesen Vespasianusszal Júdeába ment, hogy részt vegyen a harcokban. Amikor Vespasianus császár lett, caesarrá és a fiatalság vezetőjévé (princeps iuventutis) léptette elő. 69-ben Mucianusszal Itáliába indult. Ott nagybátyjával, Flavius Sabinusszal együtt - a rivalizáló Flavius - és Vitellius-család közötti harcok során - a Capitoliumba zárják, de csellel megmenekült. Amikor Vitelliust meggyilkolták, a praetorianusok és a Rómában állomásozó csapatok is elismerték Domitianust caesarnak. 70-ben, mint praetor Vespasianus császár helyettese volt. A gall-római háborúban Domitianus kevés sikert ért el, előnyomulását Lyonban abba kellett hagynia és visszatért Itáliába. Itt különböző hivatalokat viselt, közöttük tíz alkalommal a consulságot. Apja azonban bizalmatlan volt túlzó becsvágyával szemben, és sohasem bízott rá bizalmi állást. Mégis őt jelölte ki idősebb, gyermektelen fiának utódjául. Uralomra kerülésekor Domitianus fő problémája a Rajna menti fenyegető germán veszély, ahol a hattusok megpróbáltak a birodalom területére benyomulni. A hattusok nagy germán birodalmat hoztak létre, amely egyre messzebb terjeszkedett. A belpolitikában Domitianusnak a nemesi ellenzékkel szemben kell védekeznie, mely bírálja autokratikus uralkodói stílusát.