Nyolcvan éve halt meg Anatole France

2004. október 12. 15:48

Nyolcvan éve, 1924. október 12-én halt meg La Béchellerie nevű településen Anatole France francia író.

Anatole France

1877-ben megnősült, nem túl boldog házasságának 15 éve alatt lírája elhallgatott. Érdeklődése a próza és Zola naturalizmusa felé fordult, Flaubert is hatott rá. A sovány kandúr című kisregénye az irodalmi élet első vonalába emelte, de következőben, a Bonnard Szilveszter vétkében már megtalálta saját stílusát: a finom pszichológiával, derűvel, szkepszissel és optimizmussal átszőtt emberábrázolást. Kislánya születésekor feléledtek saját gyerekkori emlékei, s megkezdte áttételes önéletrajzát, a Barátom könyvét. Ennek sikere az irodalmi szalonok kedvencévé tette, megismerkedett nagy szerelmével, Léontine de Caillavet-vel.  Két további fontos műve a Thais és a Lúdláb királynő. Az első a vallásos rajongás emberellenességének példázata, a másodikban pedig megjelenik France egyik alteregója, Coignard abbé, a XVIII. századi szkeptikus, a felvilágosodás közeledtét érző, okos pap, s mellette a tanulni vágyó, egészségesen érzéki ifjú tanítvány, Nyársforgató Jakab. France a novella mestere is, emlékezetes a Judea helytartója, melyben az idős Pilátus nem emlékszik Jézusra.

France 1895-ben lett akadémikus. Akkoriban a francia közvéleményt a Dreyfus-per foglalkoztatta, s Zola mellett ő is fellépett az igazságért. Irodalmi tevékenysége egyre inkább a társadalom élő kérdéseire összpontosít: a Jelenkori történet négy regényének hőse Bergeret úr, a kissé ügyetlen vidéki, majd Párizsba kerülő tanár is az író hasonmása, aki a szellemi szférába húzódó értelmiségiből a per eseményeinek hatására harcos közéleti emberré válik. France megismerkedett Jean Jaures-szel, a francia szocialisták vezérével, aki nagy hatást gyakorolt rá. Némileg szocialista szempontból kezdte bírálni a francia történelmet A pingvinek szigetében, Crainquebille című kisregénye pedig már a kapitalista társadalom kritikájának tekinthető. Be akarta mutatni az igazi népi hőst: a Jeanne d,Arc élete kitűnő korrajz, és Shaw drámájának is alapanyagául szolgált. Közben a harcos publicisztika mestere lett, cikkei a jobb jövő hitét, a küzdelem értelmét sugározták. A társadalmi kérdéseket vizsgálva, eljutott a francia forradalomhoz, vonzó és riasztó világáról írta Az istenek szomjaznak című regényt.

A világháború kitörése, Jaures meggyilkolása, a szocialisták nacionalizmusa elbizonytalanította az írót. Egy ideig maga is úgy gondolta, hogy a fő veszély a német imperializmus, de rádöbbent, hogy a háború, a népek egymás ellen uszítása a tragédia, és a forradalmat várta, amely kivezet a gyilkolásból. 1917-ben üdvözölte az orosz forradalmat, a háború végén elítélte az igazságtalan békéket. A kommunista párt mellé állt, cikkeit a L,Humanité-nek adta. Pártütő angyalok című, 1916-os regénye a forradalmár kialakulását ábrázolja. Élete alkonyán már csak újságcikkeket írt. 1920-ban feleségül vette élettársát, Emma Laprevotte-ot. 1921-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. 1924. október 12-én halt meg a központi régió La Béchellerie nevű településén.

Életműve gondolatgazdag és közérthető, ő a francia irodalom egyik legnagyobb stílusművésze. Könyveinek sorsa változó, hol igen olvasott, hol háttérbe kerül. Nagy írókra is hatott, mint Proust vagy Huxley, de Aragon vagy Eluard élesen szemben állt vele. Magyarországon is igen népszerű volt. Ady Endre, Justh Zsigmond, Ignotus Pál, Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Nagy Lajos műveiben követhető stílusa vagy gondolatvilága. Gunyoros agnoszticizmusára jellemző, amit a Pártütő angyalokban ír: "Ami a könyvekben található igazságot illeti, az oly igazság, amely, noha sohasem vezet rá bennünket arra, mi a dolgok mivolta, de arra legalább megtanít, hogy mi nem az".

(Panoráma - Fábri Ferenc)