Budapest második állandó magyar színháza, a Népszínház a főváros segítségével, de részben magánerőből létesült. Első bérlő-igazgatója, Rákosi Jenő elképzelései szerint alapvetően a korszak két legnépszerűbb szórakoztató műfajának, a népszínműnek és az operettnek kívánt önálló otthont nyújtani. Színpadán tetőződött be a népszínmű átalakulási folyamata. A népszínmű a reformkorban aktívan politizáló, korszerű eszmeáramlatokat, elsősorban a nemesi liberalizmus és a népnemzeti irányzat elveit közvetítő műfaj volt. Most sekélyes, kispolgári szórakoztató műfajjá vált. Csak falun játszódó, a szerelmesek intrikával nehezített egymásra találásáról szóló műfaj lett. Az 1880-as évektől egyre több operettet játszott a színház. Így magához vonzotta a német színházak közönségének jó részét is, és ezáltal hozzájárult a főváros elmagyarosodásához.