Az MSZMP legfelsőbb vezetésében a kulturális ügyekért felelős vezetők az 1960-70-es évek fordulóján látványos párthatározatokkal kívántak a kulturális területfejlesztéséhez ideológiai és anyagi támogatást szerezni. Ezek a határozatok egyben védekezést is jelentettek a párton belüli ún. munkásellenzékkel szemben. A munkásellenzék fellépését értelmiségellenesnek tekintették. 1969-ben jelentek meg az MSZMP KB tudománypolitikai irányelvei, 1972 nyarán fogadták el a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatát, majd 1974 márciusában a közművelődési határozatot. Ez utóbbi határozatból eredeztethető a közművelődési törvény (1976:V. tc.), amelynek országgyűlési vitája 1976. október 14-15-én volt. A törvény előadója kiemelte: az eddig szokásos "népművelés" meghatározás helyett a "közművelődés" fogalmat kell használni. Jelentése: ismeretközlés, de nem egyoldalú és hierarchikus módon, hanem "demokratikus, egyenrangú, közösségi művelődés"-i formában. A korábbi évtizedek kultúrházai helyett komplex közművelődési intézményeket kívántak létrehozni, amelyek egyaránt szolgálják a kultúrát, a közoktatást, a tágan értelmezett művelődést. Cél: "az általánosan és szakmailag művelt, szocialista világnézetű közösségi gondolkodású emberek formálása, a művelődési különbségek felszámolása, a nemzetiségi művelődés anyanyelven történő biztosítása". Az anyagi feltételeket a központi költségvetésnek kell biztosítania. A nagyszabású terv nyomán épülnek fel az ország városaiban a hatalmas művelődési paloták. Ezek adnak majd helyet az 1970-80-as évek nagy vetélkedősorozatainak ("Repülj, páva!") és a kulturális rendezvényeknek. A politika reformprogramként sok rokonszenvvel kísért elképzelésekben az előzetes viták során háttérbe szorultak a szakmai-kultúrpolitikai megfontolások, amelyek szerint a jövő közművelődése nem a hatalmas és rendkívül költséges palotákra fog alapozódni, s amely szerint a nemzeti kultúra intézményrendszerének kiépítésében az elit- és tömegkultúra egyensúlyára kell törekedni. A paloták árnyékában nincs az országnak Nemzeti Színháza, megfelelő modern koncertháza - mondja a korabeli kritikus.