A Rádióban beolvasták a kormányzó proklamációját. A nyilatkozat szerint a Német Birodalom elvesztette a háborút, ezért az államfő, hogy elkerülje a további vérontást, előzetes fegyverszünetet köt. A kiáltvány nem említette, hogy az előzetes fegyverszüneti egyezményt négy nappal ezelőtt Moszkvában már aláírták a megbízottak, s nem is adott parancsot a harc beszüntetésére. A `kiugrás` egyáltalán nem volt előkészítve, a proklamáció még a kormányhű tábornokokat és tiszteket is váratlanul érte, és tétlenül várakoztak az utasításokra. A németekkel együttműködő katonai vezetők viszont az előzetes tervek alapján habozás nélkül cselekedtek, és átvették az irányítást. A vezérkari főnök nevében a harc folytatását elrendelő hadparancsot adtak ki, amely lényegében érvénytelenítette a kormányzói nyilatkozatot. Edmund Veesenmayer, a Német Birodalom teljhatalmú megbízottja, már szeptember 26-án közölte Szálasi Ferenccel, hogy a német kormány minden vonatkozásban őt tekinti "felelős tényezőnek". A nyilasok október 15-én mozgósították erőiket, felfegyverzett osztagaikat az esti órákra már minden fontos stratégiai pontot megszálltak a fővárosban. Este elhangzott Szálasinak már október 1-én elkészült hadparancsa, amely bejelentette a hatalom átvételét és a háború folytatását Németország oldalán. Veesenmayer követelte a kormányzótól, hogy nevezze ki Szálasit miniszterelnöknek, és mondjon le államfői méltóságáról. Horthy helyzetét nehezítette, hogy Miklós fiát, egyetlen élő gyermekét a németek még délelőtt túszként elfogták. Veesenmayer ígéretet tett arra, hogy amennyiben aláírja a dokumentumokat, ifjabb Horthy Miklós visszanyeri a szabadságát, és csatlakozhat családjához, amelyet Németországba szállítanak "védőőrizetbe". Horthy végül október 16-án aláírta Szálasi miniszterelnöki kinevezését és a kormányzói tisztségről való lemondását tartalmazó iratot. A következő napon Horthy és családja elutazott Budapestről, Miklós fiát azonban Hitler utasítására továbbra is fogságban tartották.