Négyhónapos tanácskozás után a hollandiai Hágában véget ér a Második Nemzetközi Hágai Békekonferencia. A résztvevő 44 állam, 13 megállapodást ír alá. Bár ezekből 12 hivatalosan is hatályba lép, az aláíró országok közül sokan nem tartják be az azokban foglaltakat. Az a célkitűzés, hogy átfogó békeszerződéssel biztosítsák a világbékét, csak vágyálom marad. A hágai megállapodások közül a következők a legfontosabbak: - szerződés a nemzetközi nézeteltérések békés úton történő rendezéséről. E célból olyan állandó döntőbíróságot állítanak fel, mely nemzetközi ügyekben döntőbíróként léphet fel; - megállapodás arról, hogy hadicselekmények kötelező a félreérthetetlen hadüzenet; - az 1899. évi első hágai konferencián a szárazföldi hadviselésről alkotott szabályok módosítása; a semleges országok jogainak kibővítése. A leszerelés kérdésében tapasztalható politikai és diplomáciai ellentétek rányomták bélyegüket a hágai konferenciára. Így például Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia nem járult hozzá ahhoz, hogy napirendre tűzzék a Nagy-Britannia által javasolt flottacsökkentési javaslatot. Akárcsak az 1899. évi első hágai konferencián, egyes nemzetállamok önző hatalompolitikája most is meghiúsította azt a kísérletet, hogy hatékony nemzetközi leszerelés-ellenőrzést valósítsanak meg és szavatolják a békét. Mindazonáltal mindkét konferencia erősíti a jogtudatot és pacifizmust.