Az orosz-török háborút (1791. XII. 29.-1792. I. 9.) lezáró iaşi (Moldva) béketárgyalások közben, 52 éves korában, szívroham következtében meghal Grigorij Alekszandrovics Patyomkin, II. (Nagy) Katalin orosz cárnő kegyence és tanácsadója. Patyomkin, karrierjét annak köszönhette, hogy az orosz cárnőnek megtetszett a kisnemesi származású, de vonzó külsejű, jó felépítésű gárdatiszt. Patyomkin hamarosan Katalin politikai bizalmasa és tanácsadója lett, és döntő befolyása volt az orosz bel- és külpolitikára. A Krím-félsziget orosz annektálása után (1783) Patyomkin úgy élt ott, mint valami abszolút uralkodó. Bár kapzsi, hiú és megvesztegethető volt, sikeresen szervezte meg a déli területek közigazgatását és feltérképezését. Megerősített városokat, kikötőket építetett és újonnan betelepített parasztokkal, többnyire volgai németekkel műveltette meg a földet. Hatalomvágya és dicsőségszomja azonban gyakran ragadtatta értelmetlen költekezésre és emberéletek feláldozására. Állítólag olyan falvakat is építetett, melyekben a házaknak csupán homlokzatuk volt. A rendezett települések látványával eszerint azt akarta elhitetni a látogatóba érkező cárnővel, hogy területén nagy a jólét (Patyomkin-falvak). A történet elég nehezen képzelhető el, hiszen a díszletszerű falvak könnyen felismerhetők, de mint anekdota meggyökerezett a köztudatban, és máig élő kifejezés a "Patyomkin-falu". A cárnőt mélységesen megrendítette Patyomkin halálának híre.