Rembrandt kancsal lehetett
2004. szeptember 21. 10:32
Egy amerikai kutató szerint a németalföldi művész a szemtengelyferdülés egyik speciális fajtájában szenvedett: egyik szeme kifelé fordult.
Bal szeme kifelé fordult
Margaret Livingstone, a bostoni Harvard egyetem orvosi fakultásának neurobiológusa a festőóriás 36 fennmaradt önarcképét - festményeket és rézkarcokat - tanulmányozva jutott arra a következetésre, hogy Rembrandt kancsal volt. Betegsége azonban nemhogy gátolta volna munkájában, hanem inkább egyfajta külön adottságot jelentett tehetsége kibontakoztatásában.
A feltételezett szembetegség, a széttartó kancsalság tette képessé Rembrandt van Rijnt arra, hogy háromdimenziós képi élményeket kétdimenziósra transzformáljon festményeiben.
"Egy-egy testi hiba nem mindig jelent fogyatékosságot: lehet, hogy a hiányosság valamilyen más területen egyenesen isteni adomány. Közel áll hozzám az a nézet, miszerint a különböző képességeknek biológiai alapjai vannak, még akkor is, ha - mint Rembrandt esetében - csupán olyan egyszerű dologról van szó, mint a mélységi látásra való képtelenség" - mondta a kutató.
Livingstone szerint a háromdimenziós észlelés csökkent volta olyan "hiányosság", amely kifejezetten előnyös lehet egy művész számára, aki mintegy "lesimítja" az észlelt képet, hogy aztán megfelelő módon tudja visszaadni közönségének. A művészeti iskolák tanárai rendszerint azt tanácsolják növendékeiknek, hogy egy kép megkomponálásakor csukják be egyik szemüket.
A művész megvizsgált 12 rézkarca esetében ugyan éppen a festő másik szeme látszik a középtől eltérő fókuszúnak, ez azonban csalóka. A rézkarcokon ugyanis minden fordított, hiszen úgy készülnek, hogy a vonalakat egy fémlapra karcolják, és a továbbiakban azt használják lenyomatként.
Mint a kutatók megállapították, a művésznek egyetlen festett önarcképe nem mutatta a bal szem kancsalságát, ez azonban azzal magyarázható, hogy vagy rézkarcról készült, vagy nem is Rembrandt keze munkája, hanem egyik tanítványa készítette, közvetlenül szemből festve le a művészt.