A bokszerlázadás leverése után (1900) a győztes hatalmak (Német Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Egyesült Államok) Kínát pénzügyileg hátrányos és megalázó békefeltételek elfogadására kényszerítik.
A bokszerjegyzőkönyv a következő határozatokat tartalmazza:
- Kínának 1,4 milliárd aranymárka értékű háborús kártérítést kell fizetnie;
- a nagyhatalmak csapattámaszpontokat létesítenek Peking és a tenger között;
- a megbánás gesztusaként, amire mindenekelőtt a Német Birodalom tartott igényt, Kínának el kell küldenie Csun császári herceget békekövetként Németországba, hogy a meggyilkolt Klemens von Ketteler báró követ emlékére, emléktáblát helyezzen el;
- a felkelés szervezőit meg kell büntetni, és Kínának el kell fogadnia, hogy Pekingben kínai személy az európai követségi negyedbe nem léphet be;
- kétéves időtartamra tilos Kínába mindenfajta fegyverszállítás.
A háborús jóvátétel egészen a 40-es évekig tart, a legtöbb győztes hatalom később lemond erről, kikötve, hogy azt oktatási célokra kell felhasználni.