Szevasztopol kapitulációja, amelyet 1854. október 9. óta ostromolnak a brit és francia csapatok, a nyugati hatalmak javára változtatja meg a katonai helyeztet a krími háborúban.
Oroszország nagyhatalmi helyzete Európában megrendül, de egyidejűleg az is világossá válik, hogy az orosz birodalom óriási kiterjedésének köszönhetően gyakorlatilag megtámadhatatlan, hacsak nem egy óriási hadsereggel és kimeríthetetlen segélyforrásokkal találja szemben magát.
A krími háború a szövetségesek kísérlete volt, hogy Oroszországot peremterületei felől - a Fehér-tengernél, a Közel-Keleten, a Balti-tengernél és a Fekete-tengernél -, döntő helyeken katonailag meggyengítsék anélkül, hogy Moszkváig kellene előrenyomulniuk. A krími háború túlnyomórészt tengeri háború maradt. Oroszország döntő vereséget szenvedhetett volna, ettől azonban visszarettentek a nyugati hatalmak. Még "Oroszország visszaszorítását természetes határai mögé" és Európától való elszigetelését sem tudták elérni, bár egy ideig a cári hatalom a belső problémákkal volt elfoglalva.