Brazília kivívja teljes függetlenségét Portugáliától. A portugál trónörököst és régenst, Dom Pedrót - I. Pedro (Péter) néven - december 1-én Brazília császárává koronázzák.
A függetlenségi nyilatkozat összefügg Portugália belpolitikai helyzetével. A napóleoni csapatok inváziója az Ibériai-félszigeten a portugál udvart 1808-ban arra kényszerítette, hogy áttelepüljön Brazíliába, ami gazdasági és kulturális fellendülést hozott a gyarmat számára. A bécsi kongresszus után 1815. december 16-án a gyarmat megkapja a királyság státusát, s ezzel politikailag egyenrangúvá válik Portugáliával. Mivel a portugál király, VI. János továbbra is Brazíliában marad, Portugáliában megerősödik a liberális, alkotmányos mozgalom. Ez új alkotmányt és a király visszatérését követelte. 1821-ben VI. János elhagyta Brazíliát és fia, Dom Pedro vette át a társkirályság kormányzását. Miután a lisszaboni nemzetgyűlés elutasította Brazília politikai egyenjogúsítását Portugáliával és helyreállította gyarmati státusát, Brazíliában felerősödött a függetlenségi mozgalom, amelyhez a liberális eszmékkel szemben apjánál nyitottabb és a Braganza-dinasztia brazíliai hatalmának megőrzésén fáradozó trónörökös, Dom Pedro is csatlakozott. Portugáliába történő visszatérését követően VI. János az 1820-ban kidolgozott alkotmány elismerésére kényszerült. Az alkotmány biztosítja a polgári szabadságjogokat, s a nemzetgyűlés jogainak megerősítésével bevezeti az alkotmányos monarchiát.