Sztálin, a gyáva
2003. november 14. 02:00
Ötven éve múlt, hogy meghalt a Szovjetunió `Nagy vezére` Joszif Viszarjonovics Sztálin
<
Soha sem merészkedett a tűzvonal közelébe
Hátra van még a sztálini diplomácia számos kulisszák mögötti manőverének, az 1945 utáni kelet-európai szovjet jelenlét részleteinek alapos feltárása is - tette hozzá.
Szólt arról, hogy a szovjet vezetés 1969 és 1979-ben megkísérelte hivatalosan is rehabilitálni Sztálint, ugyanis "(...) a diktátor káderei, a régi nomenklatúra tagjai - Brezsnyev, Andropov, Szuszlov - szívük mélyéből ragaszkodtak a gazdához". Az utolsó pillanatban azonban visszariadtak a teljes visszarendeződéstől, mert tartottak a nyugati kommunista pártok ellenállásától - mutatott rá.
A politikust már korán depresszió gyötörte, üldözési mániában szenvedett, valamint beteges óvatosság jellemezte - mondta Kun Miklós, hozzátéve, hogy a diktátor félelme paranoiás rohamokba torkollott.
Szavai szerint Sztálin gyáva volt, amelyet alátámaszt a mozgalmi idő alatt végzett tevékenysége és az, hogy a világháború idején "Soha sem merészkedett a tűzvonal közelébe, noha filmek, fotók készültek erről."
Amy Knight kanadai professzor, a XX. századi orosz és szovjet politikai történelem, a szovjet erőszakszervezetek történetének szakértője előadásában rámutatott: "Sztálin idején nem voltak irányelvek vagy szabályok, amelyek biztosították volna a túlélés képességét, ugyanis a sztálinista rendszer lényegi része volt mindenki sebezhetősége. Sztálin volt az egyetlen, aki soha nem forgott veszélyben." - tette hozzá.
Nicolas Werth professzor, francia Szovjetunió-kutató, kremlinológus, "A kommunizmus fekete könyvének" társszerzője az 1937-38 közötti úgynevezett nagy terror időszakáról, annak mechanizmusáról és az azt végrehajtó gépezetről beszélt.
A tömeges elnyomó intézkedéseket központilag tervezett műveletek során valósították meg, amelyeket Sztálin és Jezsov (az említett időszak belügyi népbiztosa) döntései alapján hajtottak végre - mondta Micolas Werth, hozzátéve, hogy két fő csoport ellen indult a megtorlás. Az egyik csoportba a szociálisan számkivetettek - volt kulákok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok - tartoztak. A másik csoportba azokat sorolták, akik valamilyenfajta kapcsolattal rendelkeztek külföldi országgal, akár családi hátterük, vagy szakmájuk miatt. A párt, az ipari vezetés és a hadsereg vezérkarának tisztogatása is folyt eközben - fűzte hozzá a professzor.
Idézve Jezsov szavait, elmondta, a tömeges megtorlások azt célozták, hogy "az országot megszabadítsák egyszer és mindenkorra minden javíthatatlan szociális mellékterméktől", amelyet az erőltetett kollektivizálás és a kolhozosítás okozott.
Szólt arról, hogy a szigorúan titkos jelentésekben szereplő adatok szerint 800 ezer ember vesztette életét a nagy terror időszakában.
Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a diktátort még ma is sokfelé nagy tisztelettel övezik Oroszországban. Legalábbis erre utal, hogy nemrégiben - az ötvenedik évforduló "örömére" egy kelet-szibériai városkában Sztálin-szobrot állítottak. Pontosabban visszaállítottak, ugyanis a szobor 1956-ig állt ugyanazon a helyen, de amikor Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető irányításával megkezdődött a személyi kultusz leleplezése és az egész Szovjetunióra kiterjedő desztálinizáció, el kellett távolítani.
A "relikvia" - melyet annak idején elástak - több mint négy évtizeden keresztül lapult rejtekhelyén, mígnem 1999-ben kiásták, és most - restaurálva - visszaállították régi helyére. Sztálinra már csak azért is emlékeztek a településen, mert még 1917 előtt, a cárizmus idején szibériai száműzetésének kijelölt helyszínére tartva rövid időt a kisvárosban töltött.