Savoyai Jenő herceg, I. Lipót császár seregeinek magyarországi főparancsnoka, a Tiszánál, Zenta mellett véres csatában megsemmisítő vereséget mér a törökökre, és ezzel megteremti a két évvel később megkötött karlócai béke (1699. I. 26.) alapjait is.
Az Erdély ellen vonuló 70 ezer főnyi török hadsereg II. Musztafa szultán és Elmas Mehmed nagyvezír vezetésével szeptember 10-én érkezett Zentához és a csata előtt a törökök már-már szorult helyzetbe hozták az ügyetlenül vezetett császári csapatokat. Döntő fordulat következett be azonban, amikor Savoyai Jenő herceg vette át a főparancsnokságot. Hadvezérként a császár szolgálatában már kitüntette magát Itáliában, a zentai csatában pedig első zseniális katonai sikerét érte el.
A császári haderő 60 ezer főből állt, amely Savoyai Jenő vezetésével a Tiszán való átkelés közben - tehát még nem is a harcmezőn, hanem az oda történő felvonuláskor - mért súlyos vereséget a szultáni seregre. A török háború sorsát megpecsételő véres zentai csatában mintegy 25 ezer török lelte halálát, a császáriak ennek egytizedét veszítették.
A zentai győzelmet azonban nem használják ki, mivel a Temesvárra menekülő törökök üldözésére, a téli időjárásra hivatkozva nem vállalkoznak.
Savoyai Jenő herceg - Prinz Eugen - az osztrák katonai tradíció egyik fő alakjaként élt a köztudatban az I. világháborúig. Emlékét Budán szobor őrzi.