II. Ferdinánd német-római császár hadat üzen XIII. Lajos francia királynak. Franciaország már hosszabb ideje pénzzel támogatja Svédországot és a német protestáns fejedelmeket. Franciaország veszélyeztetve érzi magát a Habsburgoktól és ezért határait a Rajnáig szeretné előretolni. Már 1634-ben kezdetét vették az ellenségeskedések: Franciaország elfoglalta Lotaringiát, 1635. május 19-én hadat üzent Spanyolországnak, kora tavasszal pedig Habsburg-ellenes szövetséget kötött a németalföldi rendi gyűléssel és az észak-itáliai államokkal.
Az új hadüzenettel kezdődik a harmincéves háború legszörnyűbb szakasza. Egész vidékek pusztulnak el és válnak teljesen néptelenné. A parasztokat a háborús zűrzavar megakadályozza abban, hogy földjeiket megműveljék, hiányoznak a vetőmagok és a tenyészállatok. Az ennek ellenére megművelt földekről gyakran nem lehet betakarítani a termést, mert vagy megsemmisül, vagy elkobozzák. Éhínségek sújtják a lakosságot. Az emberek macskát, kutyát, patkányt és békát esznek. Táplálékukat ehető növényekkel egészítik ki: csalánnal, komlóval, gombákkal és fűvel is. Sokan attól válnak beteggé vagy abba pusztulnak bele, hogy éhségükben mérgező növényeket és anyagokat is megettek. Az élelmiszerhiányhoz járványok társulnak, amelyek a rossz higiéniai körülmények között gyorsan terjednek és éppen az alultápláltak körében szedik elsősorban áldozataikat. A pestis, a kolera és a tífusz egész falvakat néptelenít el. A halottakat gyakran nem tudják elég gyorsan eltemetni. Ott maradnak fekve, ahol meghaltak.
A lakossággal a hosszú háború során eldurvult katonák bánnak legkegyetlenebbül. A katonák nem tesznek különbséget az ellenség és a civil lakosság között. Aki az ellenséges csapatok kezébe kerül, arra kínzás és halál vár.