59 éves korában a Montaigne-kastélyban Bordeaux mellett meghal a híres írói és filozófus, Michel Eykem de Montaigne.
Montaigne gazdag kereskedő fiaként humanista irányú képzést kapott, majd jogi tanulmányokat folytatott. 1582-től 1585-ig Bordeaux város polgármestere volt. Elfoglaltságai mellett mindig szakított időt nagy utazásokra, járt Németországban, Itáliában és a békés Svájcban, illetve időről időre visszahúzódott kastélyába és írásaiba merült. Íróként és filozófusként Michel Eykem de Montaigne "Esszék" (1580, bővítve 1588-1595), amelyben egy új irodalmi műfajt hozott létre, s ez főként Franciaországban váltott ki nagy hatást. 22 év alatt íródott elmélkedéseiben olyan szellemi, filozófiai valamint gyakorlati témákkal foglalkozik, amelyek az embereket mozgatják, "mint egyedülálló, és mint társas lényeket, mint ahogy a hagyományok, az intézmények, a törvények, amelyek a családban, a közösségben és az államban a rendezett együttélést létrehozzák és megőrzik". A sokféle témát Montaigne minden felismerhető rendszeresség nélkül veszi sorra; az irodalom és a mindennapok színes összevisszaságában állnak egymás mellett. Az egyes fejezetek címei gyakran nem sokat mondanak annak tartalmáról, de elárulják a szerző szándékát. Vannak például elmélkedések, "Az emberi cselekedetek következetlenségéről" vagy "A szavak hiúságáról". Montaigne újból és újból megszakítja a logikai gondolatmenetet, hogy saját magáról tudósítson. Be is ismeri: "Könyvemnek egyetlen tartalma én magam vagyok". Ebben az értelemben az esszéista értekezéseit többnek tekinti, mint "kísérleteknek saját magán" és bevallja: "A könyvemet nem is annyira én alkottam, mint az alkotott engem". Véleménye szerint a kirobbanó stílus illik az ember állhatatlan lényéhez.