0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen abban a pillanatban történt, amikor a Budapest Keleti pályaudvarról 11 óra 30 perckor elindult Bécs-Passau-Köln-Ostende gyorsvonat a völgyhídra ért. Az első 6 Pullman-kocsi a mozdonnyal együtt lezuhant és összetört. Három vagon a mélység felett függött, az utolsó 3 pedig a hídon maradt. Huszonkét ember életét vesztette, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen egy töltött vulkánfíber strandbőröndből, 1 zseblámpaelemből és egy mérőlécből álló pokolgépet találtak. Leltek továbbá egy kő alá rejtett levelet, amelynek hangvételéből a rendőrség nyomban arra következetett, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A kormány szeptember 19-én elrendelte a statáriumot, amit a kormánypárt jobbszárnya, Gömbös Gyula és hívei már korábban is követeltek. A rögtönítélő eljárás bevezetésének politikai jellegét mutatja, hogy hatályát a gyilkosságon kívül kiterjesztették az 1921:III. tc. 1. és 2. §-ban meghatározott bűncselekményekre, "az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására". Tehát kommunisták ellen is alkalmazhatták. A nyomozás azonban megállapította, hogy a merényletet Matuska Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros, egykori katonatiszt és fehérterrorista különítménytag követte el. Fény derült arra is, hogy ő volt a tettese a németországi jüterborgi és az ausztriai ansbachi ausztriai robbantásoknak is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd 1934-ben egy magyar törvényszék halálra ítélte. Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. Miután Matuska kitöltötte ausztriai büntetését, 1937-ben egy magyarországi fegyintézetbe szállították. A statárium lehetőséget adott arra, hogy 1932. július 28-án halálra ítéljék, és még aznap kivégezzék Sallai Imrét és Fürst Sándort, az illegális KMP vezetőjét. 1932. október 10-én a 9900/1932. ME. sz. rendelet megszüntette a rögtönbíráskodást.