A most már az egész világon - így Magyarországon is - közvetlen televíziós közvetítésekben nyomon kísért olimpia legnagyobb és legszomorúbb látványossága az arab terroristák brutális támadása volt. Az olimpia már az 1930-as években is (1936: a hitleri Németország időszakában) célpontja volt a politikának, és napi politikát vitt a sportba, így az olimpiai mozgalomba a szovjet rendszer is. A konkrét harcoknak azonban az olimpia először ekkor, 1972-ben lett kiszolgáltatva. A hosszú arab-izraeli konfliktus, az arab államok sorozatos veresége szülte elkeseredett terrorizmus a sportot is elérte. Szeptember 5-én kora reggel a `Fekete szeptember` nevű arab terroristacsoport tagjai megtámadták az izraeli olimpiai csapatot, és szálláshelyükön két sportolót megöltek. Később 9 foglyul ejtett zsidó túsz lelte halálát. De életüket vesztették a terroristák is. Az olimpiát gyászünnepség megtartása után tudták csak folytatni. Az arabpárti szovjet politikát amúgy is erős fenntartásokkal, illetve állandó csendes kritikával kísérő hazai közvélemény a zsidóellenes müncheni terrorista támadás után, még erőteljesebben a gerilla-, illetve terroristaháborúk ellen fordult. A magyar sportolók ezen az olimpián érték el eddigi legtöbb helyezésüket: harmincötször állhattak fel a dobogóra. A 6 aranyérem mellé 13 ezüst- és 16 bronzérmet szereztek. Az olimpiai sikereket a hagyományosan erős magyar sportágakban (vívás, ökölvívás, birkózás, öttusa) érték el. Külön öröm volt, hogy kor legnépszerűbb sportolója Balczó András, a sok világbajnoki és olimpiai csapatelsőség után végre egyéniben is aranyérmet szerzett.