A Pázmány Péter Tudományegyetem aulájában 273 katolikus pap békegyűlésén kimondták a Katolikus Papok Országos Békebizottságának megalakítását. (Az úgynevezett papi békemozgalom a csehszlovákiai Velehradból indult.) Aktuális funkciója a püspöki kar és az állam közötti megegyezés kikényszerítése volt. A békepapok elfogadták a szocialista állammal való szoros együttműködést, a szocializmust összeegyeztethetőnek látták a kereszténységgel. Rákosiéknak a Püspöki Kar térdre kényszerítése után a békepapokra is csak formálisan volt szükségük. 1957-ben a kormány nyomására a Püspöki Kár létrehozta a maga `békeművé`-t, az Opus Pacist. A békenapi mozgalmat a Szentszék, mint kánonokba ütközőt elítélte, és a képviselőséget vállaló papokat felfüggesztette. A fiatal papság ellenállásának egyik formája a békemozgalomban való részvétel megtagadása volt. A hatalommal együttműködő új hierarchia kialakítása után az államnak már nincs szüksége a békepapi mozgalomra, így az 1980-as években fokozatosan elhal. Formálisan 1989. november 20-án szünteti meg az esztergomi érsek.