Apor: egy ellentmondásos életút
2004. június 19. 13:35 Megyesi Csaba
Báró Apor Péter székely arisztokrata emlékiratíró, költő volt. A legízesebb magyar moralizáló író, a nemesi patriarkalizmus első jelentős irodalmi képviselője. Nagy különc: csodabogár. Élete kalandregénybe illő fordulatokban, kiáltó ellentmondásokban oly mértékben gazdag, hogy az már önmagában kedvez egy markáns íróegyéniség kialakulásának. Jelmondata egy módosított Aeneis-idézet: `Et haec meminisse iuvabit` (Egykor tán érdemes lesz gondolni ezekre).
A zaklatott élettörténet
1676. június 3-án született az erdélyi Altorján. Mivel apja, Apor János már ez évben meghalt, nagybátyja, a később példaképévé váló Apor István nevelte fel. 1686 körül a kolozsvári jezsuitáknál tanult, majd a nagyszombati egyetemre került. Az ellenreformáció fő magyarországi ütőerének, a jezsuita rendnek a tanítványaként meglepő a toleranciája más vallásokkal és a vegyes házasságokkal szemben. 1695-ben bölcsész, 1696-ban jogi doktor lett.
Apor a kor érdekes figurája volt. A Rákóczi-szabadságharc idején hű maradt az udvarhoz, I. Lipótnak híve volt, a kurucok több izben zaklatták, elfogták. 1706-ban Lipót törvényellenes intézkedései és vezéreinek kegyetlenkedései folytán az ellentáborba csapott át, s Greven (Rabutin) osztrák ezredes elfogta, két éven keresztül Brassóban fogva tartották. Visszatért a császár hűségére, így 1708-ban Háromszék főkirálybírája lett, 1713-ban pedig bárói rangot kapott. Ő volt az, aki az 1717. évi tatárbetörés alkalmával Székelyföldről elhárította a veszedelmet.
Életútjában sok az ellentmondás: Aporról általánosságban elmondható, hogy maradi, konzervatív nézeteket vallott, erről tanúskodnak valláserkölcsi prédikációi és írásai is. Buzgó katolikusként élt, nagybátyja példáját követve törekedett a vagyongyarapításra, s vonzódott a hivatali funkciók iránt, ugyanakkor türelmességet mutatott a vegyes házasságokkal szemben, sőt, miután végzett az ország talán legkatolikusabb iskolájában, zűrzavaros válási ügyekbe keveredett, összeveszett a környék, vagy inkább az egész egyházmegye összes papjával, mi több, nagy vallásossága még abban sem akadályozta meg, hogy kirabolja a kézdiszentléleki templomot.
Feleségével, Kálnoki Borbálával huszonhét éven keresztül élt együtt, de az állandó harcok, s veszekedések miatt házasságuk végül felbomlott. Viszályos életük eredménye 12 közös gyermek volt - egyik fia egy boszorkánnyá nyilvánított altorjai lányba lett szerelmes, de a nőt végül börtönbe zártak, s így az esküvő elmaradt.
Kellemetlenségek sora kísérte őt egész élete során. Családja a hatalmas vagyon elherdálásával vádolta, s felelőssé akarták tenni a már említett kézdiszentléleki templom kirablásáért, amit azzal utasított vissza, hogy csak tulajdon kincseit lopta vissza. Birtoka többször is leégett, a tatárok elhajtották marháit, jobbágyai megölték gazdatisztjét. Viselt ugyan több tisztséget, hiszen főkapitány volt négy helyen, s 1713-ban báró is lett, de mégis mindig valamilyen magasabb kinevezésre vágyott, amit katolikus létére sem kapott meg soha. Úgy érezte, tétlenségre van kárhoztatva, s ezért, mintegy unalmában, irogatni kezdett.
A Habsburg-párti Apor Erdély aranykorát sírta vissza, azt az időszakot, mikor a harmincéves háborúban Bethlen Gábor és Rákóczi György seregei a Habsburgellenes-liga erejét gyarapították. Ezt a kort azonban csak mások meséiből ismerhette, közvetlen emlékei Apafi Mihály fejedelemségének idejéből voltak, ami már a hanyatlásnak és az egyre erőteljesebb török befolyás alá kerülésnek a kora volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
