Casanova aranygolyói

2004. június 4. 04:37 Síró Béla

Kutatók évezredes technikákat figyeltek meg természeti népeknél - szinte végtelen volt a sora a helyi természeti adottságokra alapuló eljárásoknak. Nyugat-Afrikában például a nők tekert vagy préselt gyökérből készült dugókkal védekeztek, a djuka törzs hölgy tagjai nagyobb növényi magvak belső hártyáját helyezték a méhszáj elé, a délkelet-ázsiai szigetvilágban a nők ugyan e célra tengeri moszatokat s algákat használtak.

 
A férfiak sokáig érdektelenek voltak a női védekezést illetően, hiszen nem ők kényszerültek magzatelhajtásra, illetve nem ők szültek nem kívánt gyermeket. Persze Egyik kivétel a gáláns Casanova. Ő minden egyes szerelmi kalandja előtt felfújta az akkoriban juh- vagy disznóbélből készített kondomot, hogy meggyőződjön épségéről. Ráadásul azt javasolta szeretőinek, hogy helyezzenek fel megfelelő méretű aranygolyót vagy egy esetleg egy fél citromhéjat a méhszáj elé. Bár alig hihető, hogy a nőfaló állta az aranygolyók költségeit, de citromhéjra bárkinek futotta. Drasztikusabb férfiúi beavatkozás volt ennél a feleségek és a szüzek, azaz a leendő feleségek vagy ágyasok felszerszámozása erényövvel, amit hadjáratok előtt a keresztes lovagok és a velük szemben álló arabok egyaránt alkalmaztak. A fémpántokból álló erényövön két rés biztosította a kimenetet a megfelelő helyeken, az egyik azonban ellenségesen fogazott volt...

 
Sok esetben az elzárást olyan anyagokkal hajtották végre, amelyeket spermaölőnek vagy meddősítőnek véltek. Az i.e. 1850 körül keletkezett egyiptomi Kahun-papirusz szerzője porrá tört krokodiltrágyából, gyógynövényekből, nátronból valamint mézből összegyúrt labdacs behelyezését javasolta, máshol elefánt trágya pótolta a krokodil ürüléket. Így egy kis helyi sérülés esetén garantált volt az elfertőződés. Az Ebers-papirusz i.e. 1550 körül azt tanácsolja, hogy akácfőzettel, és leheletnyi mézzel átitatott tampont helyezzenek a méhszájhoz. Az arab világban és a Távol-Keleten is igen elterjedt a különböző növényi és ásványi anyagokkal (fűzfalevél, timsó stb.) átitatott tampon használata.

 
Később bebizonyosodott, hogy a spermium valóban nem bírja elviselni a sós, savas anyagokat. Igazolhatóan valamikor az ókori Egyiptomban alkalmazták először a hüvelyöblítést a nemi érintkezés után vízzel vagy különböző főzetekkel, növénykivonatokkal. Ősi módszer volt a vagina füstölése is. Ezek a technikák egészen a XX. századig fennmaradtak. Egyes népek egyszerű asszonyai fából faragott pöcköt helyeztek fel, amelynek tányérszerűen kiképzett alsó része a méhnyakhoz illeszkedett. Kenderszállal körültekert facsigával tették ugyanezt például az Ormánságban. Ha pedig a nő nem védekezett heves szökdécselés, ugrálás, altestrázás és a mosakodás követte az együttlétet -világszerte.

 
Kínában hajdan az asszonyok mérgező higany főzetet ittak, hogy megelőzzék a terhességet, illetve elősegítsék a vetélést, máshol petrezselymet rágtak vagy a legkülönbözőbb növényekből (boróka, pásztortáska, bojtorján stb.) készített teákat kortyolgatták. "Az 1000 io fünek a gyökerét fodor mentat csöngő füvet kakuk füvet borban főzd ad inija" - szól a népi tanács, amiről már tudjuk, hogy nem adott védelmet. Ám a több száz meddősítésre szánt és használt növény egy része valóban vetélést idézett elő. Sőt túladagolás esetén az anya halálát is okozhatta, mint a nehézszagú boróka olajának néhány cseppje.