A toscanai nemesi családban született Leó korán egyházi pályára lépett, s tehetsége, kiváló teológiai ismeretei révén már I. Coelestin idejében (422-432) befolyásos személyiség, nagy tekintélyű diakonus volt a pápai udvarban. 440-ben egyhangúlag választották a római egyház 45. pápájává. Nevét a história úgy örökítette meg, mint `aki szembeszállt Attilával`. A hunok a Duna mentén dél felé haladva, közvetlenül 400 után érkeztek meg a magyar alföldre, 434-ben pedig már elérték a Rajnát. Attila, többszöri próbálkozás után 452-ben tört be Itáliába, de csak Leó pápa és két római konzul békéért esedező szavainak köszönhette a nyugati világ, hogy Róma előtt visszafordult a rettegett hódító. Az itáliai mondák szerint Leó nem üres kézzel ment a hun vezér elé, hanem gazdag ajándékokkal igyekezett `jobb belátásra bírni` őt. Az utókor elismerését a korában folyó hitviták megoldásával is kiérdemelte. Már életében szent emberként tisztelték a nagy egyházfőt, akinek ékesszólása, bölcsessége és hatékony intézkedései hosszú időre megalapozták a pápaság tekintélyét. Művei közül híresek: 96 beszéde, 173 levele. Relikviáit a vatikáni bazilikában őrzik. 688-ban szentté avatták.