Trebnitz-ben látta meg a napvilágot. A Theresianumban tanult, s már a török háborúkban is részt vett. Oly vitézül harcolt, hogy 33 évesen ezredessé nevezték ki. Ezután gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, 1813-ban bekerült a haditanácsba is, és jelentős része volt a hadügyi reformokban. 1815-től a felső-rajnai hadsereg táborkari főnökeként szolgált, majd lovas hadosztályparancsnok volt Sopronban és Budán. 1836-ban lett tábornagy, s az Itáliában állomásozó osztrák csapatok parancsnoka volt. Az 1848-as fölkelés is Itáliában érte, csapataival júliusban teljesen szétverte a piemonti sereget, majd bevonult Milánóba. 1849-ben döntő győzelmet aratott a szárdok felett, és behódolásra kényszerítette Velencét is. Ezután a II. hadtest főparancsnoka és a lombard-velencei királyság főkormányzója volt. 1857-ben - 72 évi szolgálat után - vonult nyugalomba. Hazájában roppant népszerű volt, a festők lefestették, a költők verset írtak hozzá, id. Johann Strauss máig népszerű indulót komponált, amely az ő nevét viseli. Számos emléktáblát avattak tiszteletére, Bécsben nagyszerű lovasszobrot állítottak neki, s minden létező kitüntetést megkapott. Milanóban hunyt el 1858. január 5-én.