Azték nyelven íródhatott a világ legtitokzatosabb kézirata
2014. február 7. 15:07
Az ismeretlen eredetű betűkkel és nyelven írt, 1912-ben előkerült Voynich-kézirat több száz éve őrzi titkát a kódfejtők és nyelvészek előtt, akik úgy vélik, Európában készülhetett a mű. Botanikusok szerint a kéziratban található növények mexikói eredetűek, a rejtélyes szöveg pedig navatl, az aztékok által használt nyelven íródhatott.
A kutatók évtizedeken keresztül próbálták megfejteni a rejtélyes szöveget, ám erőfeszítéseiket eddig nem koronázta siker. Ez minden valószínűséggel annak a kezdeti hibának a következménye, hogy a 20. század elején a 13. században élt angol tudós, Roger Bacon tollából eredeztették a kéziratot, majd később úgy vélekedtek, hogy a 8-10 éves Leonardo da Vinci írhatta.
Egy újabb kutatás keretében amerikai botanikusok is szemügyre vették a 15. századi kéziratot, s úgy gondolják, az irományban látható növények egy része Közép-Amerikában, a mai Texas, Mexikó és Nicaragua területén található. Arthur Tucker botanikus azt állítja, hogy a könyvecskében fellelhető 303 növényből legalább 37 csak ebben a térségben volt fellelhető a 15-16. században. Kutatása szerint elképzelhető, hogy a rejtélyes szöveg navatl, vagyis az aztékok által használt nyelven íródhatott.
A kézirat egyes kutatók szerint akár egy nagyon jól sikerült átverés is lehet, s a benne található írás megfejthetetlen, mivel mindenféle szisztémát nélkülöz. Magát a könyvecskét Wilfrid Voynich könyvkereskedő 1912-ben fedezte fel a Rómához közeli Villa Mondragonében, amikor a jezsuiták eladásra szánt gyűjteményét vizsgálta át. A kutatások szerint a mű valamikor 1404 és 1438 között keletkezhetett. A kézirat borjúbőrből készült pergamenlapjainak mind a 240 oldalán található egy-egy ábra, amelyen misztikus növények, asztrológiai jelek, díszített ábrák vagy éppen zöld folyadékban táncoló/fürdő meztelen hölgyek rajzai láthatók.
A titokzatos szöveg olvasási iránya a szakértők szerint valószínűleg balról jobbra tart. A kézirat összesen 250 ezer karaktert tartalmaz, amelyek egy igazi Da Vinci-kóddá állnak össze: néhány szavakat, illetve mondatokat tesz ki, néhány latin betűre, vagy éppen római számokra emlékeztet. Az elmúlt évszázadban kriptográfusok egész sora próbálta megfejteni a szöveg jelentését, ám egyikük sem járt sikerrel. Tucker és kollégája, Rexford Talbert más megközelítést alkalmazott, s észrevették, hogy a könyvecskében található rajz kísértetiesen hasonlít az ún. szappan növényre (xiuhamolli), amelyet korábban egy 1552-es mexikói kódexben láttak.
Ha a kézirat valóban navatl nyelven íródott, akkor a szövegben elméletileg megtalálhatják a növény nevét, amely akár a kulcsot is jelentheti a félévezredes kód feltörésében. A botanika valóban megoldás lehet: például a Voynich-kéziratban megtalálható, kaktuszra emlékeztető gyümölcs mellett a "nashtli" szó szerepel, ez a szakértők szerint a "nochtil" egyik változata, amely navatl nyelven a fügekaktusz gyümölcsének a neve.
A navatl nyelv Közép-Mexikóban alakult ki az i. sz. 7. században, s főként az aztékok beszélték. Mexikó spanyol meghódítását követően az ősi nyelv ábécéjét a latin betűk váltották fel. A navatl, amelyet egyébként még ma is mintegy másfél millióan használják, az aztékok irodalmi nyelvévé vált, például költeményeiket is e nyelven fogalmazták meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
