Eltévedt nomád lovas Csanádpalotán?
2013. november 14. 10:19 Gulyás Gyöngyi - Gallina Zsolt
Egy nomád harcos díszesen felszerszámozott lovának sírját találta meg Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt ásatásvezető régész egy, az M43-as autópálya építéséhez megnyitott bánya területén Csanádpalota közelében. A megelőző feltárás jelenleg is zajlik.
A több korszakot átívelő, másfél évezreden keresztül lakott lelőhelyen (kelta település és temető, szarmata település és temető) egy, a tatárjáráskor elpusztult falu nyomaira is bukkantunk. Egy korábbi híradásban már beszámoltunk róla, hogy a tatárjárás pusztításának számos nyomát fedeztük fel itt. Eddig mintegy 4,5 hektárnyi területet tártunk fel erőltetett menetben a szegedi Móra Ferenc Múzeum égisze alatt.
Az egyik árokból két összekötözött végtagú halott csontváza került elő. Az egyik deréktáján öt darab IV. Béla-kori denár került elő. Az érmék tatárjáráskori kincsleletekben fordulnak elő, így az Árpád-kori falu pusztulásának az idejét erre az időpontra tehetjük. A tatárdúlás jelenlétét erősíti az a meneteles lejáratú gödör, amelynek a letaposott járószintjén egy kétélű pallost, egy lóvakarót és egy sarlót találtunk.
E jelenségek valószínűleg a vidéket erősen érintő tatárjárás nyomait idézik. Az Erdély felöl támadó mongolok, a tapasztalt régi hadvezér Borundaj és Büdzsek lovasezredei, a csanádi részeknél egyesülve egymással pusztíthatták a vidéket, mint arról Rogerius – a tatárjárás hiteles szemtanúja – is megemlékezik a közelben sejthető Pereg (ma Kaszaper?) elpusztítása kapcsán, ahol 70 falu népe gyűlt össze, de véres ostrom után nem tudtak ellenállni a mongoloknak.
Az elmúlt napokban szenzációs lelet került elő. Az egyik Árpád-kori árokba, az előbb említett sajátos vaseszköz lelet közelében, egy magányos lovat temettek el felszerszámozva, díszes veretekkel, rendesen a túlvilági életre felkészítve, hasra fektetve, ahogy egy lovassírban lennie kell. A kengyelek és az aranyozott ezüst veretek keleti nomád népet és annak rangos harcosát sejtetik. A felvarrásra utaló apró lyukak alapján aranyozott ezüst rozetta és kettős liliom alakú veretek a nyeregtakaróra lehettek varrva. A kengyelek jellegzetes kerek, ívelt, széles talpalójú ún. kun típusúak, amelyeket a lovasnomádok puha talpú csizmájához és lovaglási szokásaihoz készítenek. Egy nagyobb méretű, domborított, díszes aranyozott ezüstlemez funkciója még kérdéses.
Az igazán különleges az, hogy nem találjuk a ló mellett a gazdáját. Ugyanis rendszerint az elhunyt harcos mellé temették el kedvenc lovát, itt azonban csak a ló van meg. Kié lehetett a ló? A falut elpusztító mongol csapatok egyik rangos harcosáé, akit a sietség miatt elhamvasztottak vagy távolabb temették el? Esetleg az itt elhunytat vagy levágott fejét távoli hazájába vitték, mint ahogy arról Plano Carpini ír 1247-ben: a IV. Ince pápa által Güjük mongol nagykánhoz indított követként saját szemével látott egy olyan temetőt a mongoloknál, ahova a Magyarországon elesetteket temették el, illetve a lovastemetkezések több fajtájáról számol be. Persze az is elképzelhető, hogy a később a környéket megszálló kunok egyik vezéréé volt, akiket az 1278-as hódtavi csata után űznek el innen. De itt ugyanaz a kérdés: miért nem az elhunyt mellé hantolták el lovát? Még keressük a harcos nyomait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
