Több ezer éves múltú sportágat kaszált el a NOB
2013. február 18. 08:41
Később sem hagyott alább a lelkesedés
A birkózás szeretete a középkorban sem hagyott alább. Mind a nemesség, mind a jobbágyság körében nagy hagyományai voltak a férfias virtusnak, bár míg a felsőbb rétegek tagjai főként könyvek és szabályok alapján mérték össze erejüket, a paraszti rétegek a sportszerűséggel mit sem törődve álltak ki egymás ellen. A középkori csaták előtt a szembenálló seregek legerősebb harcosai gyakran fegyverek nélkül mérkőztek meg, ilyen volt például a bizánci óriást 958 körül legyőző Botond is, aki a küzdelem előtt „a város réz kapujához rohana, s abba bárdjával egy csapásra, mint mondják, ollyan rést vága, hogy a görögök azon kaput mint csudát nem akarták kiigazitani” – meséli a Képes Krónika.
Az ókori idilli állapotokat dicsérő reneszánszban is nagy népszerűsége volt a sportágnak, például Mátyás királyunk fekete seregének harcosai a futás, a lovaglás és a kőhajítás mellett állandó jelleggel gyakorolták a birkózást is, illetve nem szabad elfeledkeznünk a királyi udvarokban zajló birkózóversenyekről sem.
A 19. századra az őskori gyökerekkel rendelkező sportnak különböző irányzatai alakultak ki. Míg Európában a kötöttfogású, addig Amerikában főként a szabadfogású birkózást űzték, amelynek típusai az Egyesült Királyságból kerültek át a tengerentúlra az amerikai polgárháborút követő években. Az írek által kifejlesztett "collar-and-elbow" (gallér és könyök) stílus is hamar utat tört a nagyszámú ír lakosság révén az Újvilágba. Lényege, hogy a felek a jobb kezükkel megfogták az ellenfél gallérját a bal fül mellett, míg bal kezükkel az ellenfél könyökét rögzítették. Ezt az induló fogást nem volt szabad megváltoztatni, csak abban az esetben, ha az ellenfél törte meg.
Birkózás az 1904-es nyári játékokon
Ennek a szabályrendszernek az előnye, hogy rákényszerítette a gyakorlókat: technikából, ne pedig erőből dolgozzanak. A másik Nagy-Britanniából az USA-ba átkerült stílus az ún. catch-as-catch-can (fogd meg, ahogyan tudod), amelynek a lényege, hogy bármilyen technika használata engedélyezett volt. Főként nehéz fizikai munkát végző dolgozók: szénbányászok, vasipari munkások gyakorolták.
Az ókori olimpiák újkori felélesztése során az 1896-os athéni olimpián még a görög-római stílusú, kötöttfogású birkózás szerepelt, az 1900-ason kimaradt, az 1904-es St. Louis-i játékokon azonban már a szabadfogású is helyet kapott, s azóta is megtalálható a négyévente ismétlődő játékokon. Egészen mostanáig, mivel a múlt héten a NOB kiszavazta az olimpiai játékok sorai közül a birkózást 2020-tól kezdődően. A végső, történelmi döntésre 2013 szeptemberéig várnunk kell.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
