A német fejedelmek Habsburg Rudolfot, egy svájci grófság urát választották meg királyuknak, mégpedig a koronára szintén igényt tartó cseh király ellenében. A Rudolf és Ottokár közötti harc kirobbanása tehát előre látható volt, a kimenetel kevésbé. Rudolf birodalmi hűbérként haladéktalanul magának követelte az egykori Babenberg-tartományok, valamint Karintia és Krajna feletti rendelkezés jogát. Csak hadjárattal tudta rákényszeríteni Ottokárt arra, hogy lemondjon e területekről. Végleges nyugalmat ez sem hozott, s két év múlva, a morvamezei Dürnkrut mellett került sor kettejük sorsdöntő összecsapására (1278. augusztus 26.). Az ütközetben Rudolf oldalán hadba szállt szövetségese, IV. László magyar király is. A csatát, melyben Ottokár halálát lelte, a magyar és a kun sereg döntötte el, véget vetve a Babenberg-örökségért évtizedekkel előbb megindult küzdelemnek. Néhány év múlva Rudolf fiainak adta át hűbérként az ausztriai és stájer hercegségeket, s ezzel új hatalmi tényező jelent meg Közép-Európában, a Habsburgok-dinasztiája.