Anthonis van Dyck, aki Antwerpenben született és viszonylag fiatalon, 42 éves korában halt meg 1641. december 6-án Londonban, művészeti tanulmányait többek között Rubens műhelyében folytatta. Éppen van Dyck korai műveiben érezhető leginkább a nagy mester hatása. 1627-től 1632-ig tartó itáliai utazása után van Dyck újból Antwerpenben tartózkodik, ahol a jezsuita rend számára, amelynek maga is tagja volt, festett vallásos tárgyú képeket. Van Dyck 1632-ben udvari festőként Angliában költözött és itt bontakozott ki portréfestészete, melyben jelentős alkotásai születtek. Az itáliai művészet hatása alatt arcképfestészetében előnyben részesítette a barna és sötét tónusokat. Az alakokat könnyed eleganciával ábrázolta, a dekoratív ruházatot és hátteret emelte ki és ezzel az előkelő nemesi réteg képét alkotta meg. A barokk kort az egyházi és világi hatalom megerősödése (abszolutizmus) határozta meg. Az individualizmus és az a magabiztosság, ami a reneszánszot jellemezte, szigorú rendezőelvek mögé szorul vissza. A barokkban az események érzékszerveinkkel való tapasztalása áll az előtérben, és ezáltal az érzék feletti világ is érthetővé és értelmezhetővé válik.