Megújult a párizsi Orsay

2011. október 10. 17:55 MTI

A francia főváros közepén, az egykori pályaudvarból átalakított Szajna-parti kiállítóhelyen a közel két évig tartó felújítási munkálatok idején is látható volt a teljes gyűjtemény: Monet, Cézanne, Van Gogh alkotásainak egy része átmenetileg a földszinti termekben volt kiállítva, egy részüket pedig nagy külföldi múzeumokban (Tokió, San Francisco, Madrid, Canberra) rendezett vándorkiállításokon több mint egymillióan látták. A párizsiaknak pedig a Szajna másik oldalán, a Grand Palais kiállítócsarnokban 2010 októberében nagyszabású retrospektív Monet-kiállítást rendeztek az Orsay Múzeum gyűjteményéből, amire harminc éve nem volt példa a francia fővárosban.

Az Orsay Múzeum falait és a talajt az elmúlt negyedévszázadban Gae Aulenti olasz építész elképzelésének megfelelően fehér szín borította, és a festményeket az egykori pályaudvar üvegtetején át természetes fény világította meg. A felújítási munkákat irányító Jean-Michel Wilmotte építész azonban valóságos ékszerdobozt kívánt a remekműveknek teremteni a korábbiaknál bensőségesebb hangulatot kölcsönözve a térnek. A múzeum falainak sötétszürke színt kölcsönzött, ahhoz pedig egyszerre társított természetes, illetve mesterséges fényeket, megszűrve a tetőn áttörő nappali világosságot.

"Az alapszín miatt haboztam a legtovább" - árulta el Guy Cogeval, a múzeum igazgatója, aki eredetileg zöld falakat szeretett volna. Elárulta: Jean-Michel Wilmotte egy próbateremben mutatta be, hogy a különböző falszínek hogyan mutatnak más-más megvilágításban. Végül a sötétszürkére esett a vezetőség választása. "Elegáns. Ezek a képek szalonok és nagypolgári belsők számára készültek. Sikerült a legjobban megközelítenünk az eredeti szellemiséget" - tette hozzá. A felújított Orsay Múzeumban azonban a kortárs dizájn is helyet kapott: a képeket a japán Tokujin Josioka által tervezett üvegpadokról csodálhatják a látogatók.

A múzeum tetején található Horloge (Óra) kávéház pedig a szintén sztárdizájnereknek számító Fernando és Humberto Campana brazil tervezők elképzelései szerint újult meg. "Amikor megláttam az Óra-termet, egyből Jules Verne regénye, a Nemo kapitány jutott eszembe. Olyan víz alatti, organikus hangulata van" - mondta Humberto Campana, aki testvérével egy kékes fényben pompázó tengeralatti világot képzelt el, melyet algákra emlékeztető vöröses izzószállakkal ellátott, kifordított kagylóhéjakra emlékeztető aranyszínű csillárokkal díszítettek. A másik Óra-termet viszont szinte teljesen üresen hagyták a tervezők, csak néhány kanapét helyeztek el benne. A pihenőtérben így kiemelkedik az egykori pályaudvar hatalmas órája és csodálatos kilátás nyílik Párizsra.

A legnagyobb átalakítás a múzeum végében, a part felőli oldalon található úgynevezett Amont Pavilonban történt Dominique Brard irányításával. A korábban zsákutcás épületrész körbejárható lett, a falakon elhelyezhető képek aránya 30 százalékkal növekedett öt szinten, amelyekhez új lifteket és lépcsőket is építettek. A hátfalat élénkpirosra festették és a múzeum emblémájával díszítették. "Ez már majdnem provokáció, mert erre képet nem lehet feltenni. Szemaforfal, amely az új Orsay Múzeum jele" - fogalmazott az igazgató.

A múzeum közel 58 ezer négyzetméteres területéből 16,5 ezer négyzetméter kiállítótér. Ennek 44 százalékát újították fel. A beruházás összköltsége 20,1 millió euró, ennek kétharmadát a múzeum fizette, a fennmaradó 6,6 millió eurót pedig a francia állam és a kávéházat működtető Elior-csoport (1,8 millió euró) finanszírozta.