Ősi kikötőt fedeztek fel Sznofru piramisa mellett

2010. augusztus 27. 10:47

A felfedezés a Német Régészeti Intézet és a berlini szabadegyetem közös projektjének keretében valósulhatott meg, amelyek során mágneses méréseket és fúrásokat végeztek a régészek. Az U alakú, 90x145 méter hosszú építmény sártéglából épült, keleti felén nem emeltek falat. „Ez a struktúra valamilyen kikötőnek épülhetett” – nyilatkozta Dr. Nicole Alexanian, a kairói Német Régészeti Intézet munkatársa, aki szerint az építmény mellett víz lehetett, így „elképzelhető, hogy egy csatornán keresztül hajók érhették el a területet.”

A kikötők későbbi korokból ismeretesek, ahová átmenetileg a fáraó testét szállították. Ebben az esetben azonban nem valószínű, hogy az újonnan felfedezett terület a piramis építtetőjének, Sznofrunak a sírhelyeként szolgált volna. Az egyiptológusok között tartja magát az a közkeletű nézet, hogy a fáraó végső nyughelye a Vörös piramisban található, a tört falú építménytől két kilométerrel északra.

Sznofru a negyedik dinasztia első uralkodója volt, s két piramist építtetett Dahsúrban, egyet Mejdúmnál, egyet pedig Szeilánál, amelyek az első igazi egyiptomi piramisoknak számítanak. Halála után fia, Hufu (Kheopsz) kezdte meg az ókori világ hét csodája egyikének, a gízai nagy piramisoknak az építtetését. A most felfedezett boltozatos tetővel ellátott töltésút 140 méter hosszan a templomtól keletre húzódik, s ezzel az első ismert ilyen építménynek számít, amely egy piramiskomplexumhoz tartozik. „A falakat nagyon magasra, három méterre építették, leginkább egy csatornához hasonlít, s rendkívül meredek” – mondta Alexanian. Az út 2,6 méter széles, belül sárga és fehér, díszítetlen vakolat látható, amelyet sokszor újítottak fel az alatt a negyven év alatt, amíg használatban volt – tette hozzá.

A régészek nem tudják pontosan megmondani, hogy Sznofru miért építtetett négy piramist is uralkodása során. A tört falú piramisnak – ahogy azt elnevezése is mutatja – furcsa dőlése van, amely azt valószínűsíti, hogy az építés során sokszor változott meg a formája – az építészek ezekkel az új technikákkal próbálták helyrehozni a munkálatok során elkövetett hibákat.

Német régészek azt állítják, hogy a szokatlan forma a fennsík földrajzi viszonyainak köszönhető. „A talapzatnak szilárdnak kellett lenni, amely alapvető problémát jelentett a tört piramis esetében” – állítja Alexanian, majd így folytatta eszmefutását: „Az a hely, ahol a piramis épült, nem mindig kő volt, hanem itt-ott sár is vegyült bele, amely sokszor okozott gondot”. A fennsík hibáit azonban a munkálatokban résztvevők keletről hozott építőanyagokkal próbálták orvosolni, s a szilárd talapzat megteremtése érdekében kisimították a területet.