A tudós Margittán született, egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban folytatta, 1901-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Az Eötvös Kollégium tanára, majd 1923-48-ig a budapesti egyetemen a magyar irodalomtörténet tanára volt. Az 1911-ben alakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság egyik megalapítója. A magyar polgári irodalomtörténet-írás egyik legkiválóbb művelője volt, kutatásai kiterjedtek a magyar irodalom minden korszakára, de különösen irodalmunk kialakulásával foglalkozott. Főbb művei: Irodalmunk fejlődésének főbb mozzanatai (1908), A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól Mohácsig (1931), A magyar irodalom fejlődéstörténete. 1931-ben lett az MTA rendes tagja, 1930-ban Corvin-koszorúval, 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Budapesten hunyt el 1961. március 9-én. 2004-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el irodalomtudósi munkásságát.