Szlovák történész kommentálta a világháború végét
2008. május 9. 13:00
1945-ben a jelenlegi Szlovákia területén végigvonuló oroszok sokkal keményebb kézzel bántak az ott élő felvidéki magyarokkal, mint a szlovákokkal.
<
Jóllehet a háborús bűnökért kivégzett Jozef Tiso uralta Szlovákia a II. világháború alatt fasiszta csatlósállam volt, a világháborúból annak köszönhetően került mégis győztesen, hogy 1944 augusztusában kitört a fasisztaellenes Szlovák Nemzeti Felkelés. A jelzett időszakban éppen "nem kisebbségnek számító" (felvidéki) magyarokkal az oroszok ellenségnek tekintették és ennek megfelelően bántak velük: szabadabban és gyakrabban fosztogatták a magyar nemzetiségű lakosságot, erőszakolták meg a nőket, s követtek el különféle atrocitásokat a magyarajkú civil lakosság ellen.
Más közösség, így a a háborút valahogy átvészelő, maradékában már nem nagy lélekszámú zsidó kisebbség érthető módon üdvözölte az oroszokat, hiszen tudvalevő, hogy ők (közel hetvenezer ember) a háború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam idején koncentrációs táborokban végezték, ezzel szemben a német lakosság tartott a közelítő szovjet hadseregtől, így a többsége el is menekült előlük, azonban később egy részük visszatért - emlékeztet részletes kifejtés nélkül a történész a beszélgetésben, amelyben többször említés esik Eduard Benes csehszlovák elnökről.
Említés nélkül hagyja azonban Benes dekrétumait, amelyekben törvényesítették a magyarok és a németek II. világháború utáni teljes jogfosztását, s az ezzel járó kitelepítést, valamit a lakosságcseréhez vezető csehszlovák nemzetállami törekvéseknek alárendelt, kollektív bűnösség elvére alapozott jogfosztó intézkedéseket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
