Ügyes hamisítványok lehetnek a kristálykoponyák
2008. május 21. 11:00
<
Száz éve faraghatták őket
A koponyák harmadik generációja nem sokkal 1934 előtt tűnt fel Sidney Burney, londoni műkincskereskedő révén. Nem tudni, Burney honnan szerezte, de nagyon hasonlít a londoni múzeumban őrzött darabhoz. 1943-ban a jómódú angol Frederick Arthur (Mike) Mitchell-Hedges vette meg. Mitchell-Hedges 1954-ben megjelent emlékiratai óta ez a harmadik generációs, 20. századi kristálykoponya maja eredetre tett szert, és számtalan Indiana Jones-szerű történet szövődött köré.Annak ellenére, hogy a kristálykoponyákat azték, tolték, mixték vagy maja eredetűnek vélik, egyik kultúrával sem mutatnak stílusbeli vagy művészi hasonlatosságot. Az aztékok és a toltékok a halálfejeket csaknem mindig bazaltból vésték ki, stukkóval fedték be és színesre festették. Ezek a darabok durvább megmunkálásúak, mint a kristálykoponyák, de természetesebbnek hatnak. A mixtékek aranyból készítettek koponyákat, pontosabban koponyaszerű arcokat. A mészkőbe vésett maja koponyák pedig gyakran a naptári napokat jelképezték.
A hamisítványok első generációja valószínűleg 1856 és 1880 között készült Mexikóban egyetlen kézműves vagy műhely munkájaként. Az 1878-as párizsi koponya átmenetet képvisel, a függőleges furat megvan benne, de már jóval nagyobb. Ezt a koponyát most alapos, a legmodernebb eszközökkel végzett vizsgálatnak vetik alá. A jövőben tehát már többet fogunk tudni az anyagáról és a koráról.
Jane MacLaren Walsh és Margaret Sax pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták meg a koponyákat, és megállapították, hogy olyan modern kőfaragó eszközökkel faragták ki őket, amelyek egyáltalán nem léteztek a prekolumbián Mezoamerikában. Azonban ezek a kristálykoponyák a nyilvánvaló problémák és kétségek ellenére mindenhol óriási sikert aratnak, a múzeumok eredetiként mutogatják őket, a kurátorok és magángyűjtők versengenek értük. Pedig túlságosan is tökéletesek és finoman megmunkáltak ahhoz, hogy a rézszerszámokkal és homokkal dolgozó prekolumbián kőfaragók kezéből kerültek volna ki.
Az igazság valószínűleg Bobannal együtt a sírba szállt. A tehetséges kereskedőnek sikerült összezavarnia a tudósokat és félrevezetnie a múzeumok kurátorait. Kétséges, de ámulatba ejtő öröksége ennek ellenére még ma is sokak fantáziáját foglalkoztatja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
