Katalógussal jelentkeznek a magyar vízjelkutatók
2008. március 10. 17:00
15-20 tudományágat - a levéltárosságtól a könyvészeten át a családkutatásig - fog össze a most megalakult Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság.
<
A történelmi Magyarországon 190 papírmalom működött, s ez 150-200 ezer vízjel használatát jelentette. A malmokat elsősorban tiszta vizű helyekre telepítették, így a Felvidékre és Erdélybe, mert a szép papír elkészítéséhez alapvetően tiszta víz kellett. Az első vízjeles papírokat a Felvidéken, Lőcsén kezdték gyártani a 16. században. A céhlegények Európa országait járták, tanultak, majd hazatértek. A papíros tanoncok olasz, svájci, lengyel és német vízjeleket hoztak haza. A vízjel használata egyértelműen az európai kultúra része, mert a mesteremberek közvetítésével eljutott mindenhová - tette hozzá Pelbárt Jenő.
Magyarországon eddig 12 ezer vízjelet gyűjtöttek össze, s katalógust készítenek belőle. A vízjelkutatás a 19. században kezdődött, s ebben a magyarok voltak az elsők. A vízjel olyan nagy értékű grafika, amelynek kor és eredetiség meghatározó funkciója van, s magát a papírt személyesíti meg. A levéltárakban rengeteg olyan papíralapú dokumentum van, amelyet nem tudnak azonosítani, mert még nem azonosították a vízjelét.
A korai vízjelek városi címereket ábrázolnak, később a papírmalom-tulajdonosok családi címere került a papírra, majd szentábrázolások, kereszt és más vallási témájú jelek, mint a pelikán, vagy az IHS rövidítés, de állatok, mint a róka vagy a ló is vízjelbe került. A rózsahegyi (Ruzomberok) papírgyár gyönyörű rózsafejet használt papírjain vízjelként.
A Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság nemcsak a különböző magyar tudományágakat fogja össze, hanem bekapcsolódik a Nemzetközi Papírtörténészek Társasága (IPH) munkájába is - mondta el Pelbárt Jenő elnök.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
