A férfiak és az emberiség fejlődése
2008. január 16. 13:00
<
A női vezetőkkel még a kőkorban lennénk
A legtöbb férfinek azonban a vadászat izgalma helyett meg kellett elégednie a mezőgazdasági munka egyhangúságával. Új kihívást jelentett, hogy meg kellett találni azt a területet, ahol kiélhetik kreativitásukat, energiájukat és agresszivitásukat. Morris szerint két megoldás is született. Az egyik a háború volt, amelynek során az ellenséges hímek vadászzsákmányként tekintettek egymásra, ami `megadta számukra a veszély izgalmát.`"A férfiak voltak a legnagyobb hatással a fejlődésre. A nők megbízhatóak, a férfiak pedig játékosabbak, és éppen ez a játékosság fajunk legnagyobb teljesítménye." A férfiak átlagos munkahelyi környezetben is versenyeznek, a siker és a mások feletti győzelem izgalmat vált ki bennük. A csoportos vadászat visszhangja a munka utáni ivászat vagy a focimeccseken való tömeges részvétel. A férfiak gyűjtőszenvedélye is arra az időszakra vezethető vissza, amikor hazahozták a megölt zsákmányt. A szerencsejáték is a vadászat egyik formája. Morris szerint a sokak által kívánt nőies világ talán biztonságosabb és kedvesebb lenne, de hiányozna belőle a kreativitás és az érdekesség.
Természetesen Morris elmélete nem számít újnak. A fiolozófusok már többször eljátszottak azzal a gondolattal, hogy ha a nők irányították volna a világot, akkor az emberiség történelme talán nem lenne tele háborúkkal. De az is lehet, hogy még nem jutottunk volna túl a kőkorszakon sem. De vajon igazak-e ezek az állítások? Az elmélet ugyanis több helyen is sántít. A férfiasnak mondott tulajdonságok, a sok férfit naggyá tevő versenyszellem és agresszivitás, nem csupán a férfiakra jellemzőek. Számos nő gondolkodik "férfiasan" (és számos férfi rendelkezik "nőies" aggyal). A biológiai és pszichológiai nemek közötti kapcsolat valójában igen bonyolult.
Morris azon állítása, hogy a nagy technikai és művészi teljesítmények férfiakhoz fűződnek, kétségtelenül igaz, de ez nem abból fakad, hogy a nők kevésbé lennének kreatívak, mint a férfiak. Az okokat máshol kell keresnünk. Ma már nehéz elképzelni, hogy a nők még egy évszázaddal ezelőtt sem szavazhattak, nem járhattak egyetemre, nem lehetett saját vagyonuk, és gyakran még írni és olvasni sem tanulhattak meg. Így már nem is annyira meglepő, hogy a világ legnagyobb tudósai, művészei a férfiak közül kerültek ki. Morris elméletének igazát csak kb. 300 év múlva lehetne lemérni, amikor már mögöttünk lesz a nemek közötti egyenlőség három évszázada.
Morris azonban egy tekintetben mindenképpen dícséretet érdemel. Lerombolja azt az ostoba elképzelést, hogy a férfiak napjai meg vannak számlálva, és elérkeztek a kihalás szélére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
