Történelemről mesélnek az elnöki kampányfilmek
2008. január 10. 11:00
A New York-i Mozgókép Múzeum ezért egy olyan weboldalt hozott létre, amely a televízió megjelenésétől 2004-ig kísér végig a politikai kampányok történetén.
<
A felvételeken nyomon követhetjük a politikai nézetek alakulását, a támadások
és dicsekvések változásait, az indulatok és érzelmek felszítását és
kihasználását. Adlai Stevenson választási hirdetését fekete-fehérben láthatjuk
1952-ből ("the Guv that we luv") - nem is csoda, hogy veszített - kétszer is.
Valójában ellenfele, Dwight Eisenhower alakította át a politikai hirdetés
arculatát Rosser Reeves, hirdetési szakember tanácsára, aki korábban a "Csak
a szádban olvad, nem a kezedben" szlogennel vált híressé.
Rosser 40 átlagos járókelőt szedett össze New York utcáiról, akiket úgy filmezett le, hogy feltekintenek Eisenhowerre, akár egy hősre és megkérdezik tőle: "Tábornok úr, ha háborúra kerül a sor, az ország készen áll?" Eisenhower válasza: "Nem áll készen." A második világháború szövetséges parancsnoka a kamerába tekint, és egyszerű szavakkal elmagyarázza, hogy mi is a teendő. A film sikeres lett, hiszen Eisenhowert elnökké választották.
1964-ben egy margaréta szirmokat tépkedő kislány vált híressé, miközben a háttérben az atomrobbanás visszaszámlálása folyt. "Ez a tét: vagy olyan világot teremtünk, ahol Isten minden gyermeke élhet, vagy elindulunk a sötétség felé. Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk" - mondta Johnson elnök. "November 3-án szavazzon Johnson elnökre. A tét túl magas ahhoz, hogy otthon maradjon!" - állt a választási hirdetésben. Az ellenfél, Barry Goldwater nem élte túl ezt az atomtámadást.
1988-ban Michael Dukakis egy harckocsit vezetett, miközben a bemondó felsorolta azokat a katonai programokat, amelyeket az elnökjelölt ellenez: "Amerika nem engedheti meg magának ezt a kockázatot." A választók azonban nem így gondolták. Négy évvel később aztán a fiatal Bill Clinton mindenkivel kezet rázott, hiszen ő "egy másfajta demokrata" volt. Aztán egy kép következett ellenfeléről, George H.W. Bush-ról, aki azt ígérte, hogy nem lesznek új adók. Úgy tűnik, nem hittek neki elegen.
Az adott éveknél több rövid reklámfilmet is kapunk, illetve egy rövid szöveg ismerteti a választások lefolyását és eredményét.
Napjainkban az amerikai elnökválasztás a - most folyó - ún. elnöki előválasztással kezdődik, amelynek során a nagy pártok (a demokraták és a republikánusok) megválasztják elnökjelöltjüket a párton belüli aspiránsok közül. Az elnökjelöltek ezután megnevezik az alelnökjelöltet. Valamivel a választások előtt a jelöltek szokás szerint több, országosan közvetített, nyilvános vitában ütköznek meg, és hosszasan kampányolnak, elsősorban az ingaállamokban, a bizonytalan szavazók meggyőzése érdekében.
Elnökök a nappaliban - nézze meg a kampányfilmeket!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
