Mormon politikus pályázik az amerikai elnöki székre
2008. január 10. 12:00
Apró lépések a nyitottság felé
Utóbb a mormon történészek nagyobb szabadságot kaptak, s a nem mormon történészek is árnyaltabb képet igyekeztek kialakítani az egyházról. Az 1960-as évek elején jött létre az ún. `új mormon történelem`, amelyet fiatal tudósok alapoztak meg. 1965-ben létrehozták a Mormon Történelmi Társaságot, egy évvel később pedig a Dialogue című új, független tudományos folyóiratot. Az egyház tapasztalt történészek segítségével történelmi tagozatot és archívumot alakított ki, és a mormon iskolákban világi egyetemeken végzett mormon történészek is helyet kaptak.
A konzervatívok nem örülnek neki: September Dawn
1972-ben Leonard Arringtont, utahi professzort nevezték ki az U.N.Sz. Jézus Krisztus Egyháza kivatalos történészévé. Arington mormon volt, de az Észak-Karolinai Egyetemen végzett. Arrington irányítása alatt a mormon levéltárat több történész számára is elérhetővé tették, és a korlátozások száma is csökkent. Virágzó tudományos élet vette kezdetét. Mormon és nem mormon történészek egyaránt nagy érdeklődéssel fordultak a közösség történelme felé. Írtak a Smith szekrényében talált csontvázról, az okkultizmus iránti érdeklődéséről, és arról az 1857-es mészárlásról, amelyben mormonok nem mormonokat gyilkoltak meg a utahi Mountain Meadows-ban.
Az új történelem kitágította az egyházról szóló ismereteket, és közelebb hozta egymáshoz a mormon és nem mormon történészeket, a tudományos világ pedig egyre inkább vallásként tekintett az egyházra. A konzervatívok azonban elégedetlenek voltak. "Néhány dolog, ami igaz, nem biztos, hogy hasznos is" - figyelmeztetett 1981-ben Boyd K. Packer, a konzervatívok vezetője. "Azok a történészek, akik nincsenek tekintettel arra, hogy munkájukkal megsértik az egyházat, és lerombolják azok hitét, akik még nincsenek kész a haladó történelem befogadására, nagy lelki veszélynek teszik ki magukat."
És ez nem csupán üres szólam volt. 1993-ban több tudóst is kiközösítettek az egyházból, köztük Dennis Michael Quinn történészt, aki többek között a többnejűség továbbéléséről is írt. "Kiközösítésem okaként azokat a publikációimat hozták fel, amelyeket aposztáziának (eretnekségnek) tekintenek. Helyzetem tanmeseként szolgál mindazok számára, akik túl mélyen be akarnának tekinteni a közös múltba" - nyilatkozta Quinn. Csaknem ugyanebben az időben - 1992-ben - Laurel Thatcher, Amerika legnagyobb történésze, Pulitzer-díjas író, gyakorló mormon hívő nem kapott meghívást a Brigham Young Egyetem egyik konferenciájára, valószínűleg feminista hírneve miatt.
Az egyház ma erősebb, mint valaha, és a megnövekedett önbizalom a tudományosság iránti fogékonyságot is megnövelte. A mormon történészek már nem félnek annyira attól, hogy kivívják egyházuk nemtetszését, mint 10 évvel ezelőtt. Az újjáéledt nyitottság azonban nem korlátlan. A közösség vezetői sokkal nagyobb gyanakvással tekintenek a történészekre, mint más egyházak. A szentnek vagy bizalmasnak tekintett iratokhoz továbbra sem lehet hozzáférni, és az engedélyezett dokumentumok megtekintése is igen nehézkes.
Ez persze érthető is, hiszen a viszonylag új egyházakhoz hasonlóan a mormonok is igen érzékenyek a történelem okozta kihívásokkal szemben. A mormon spirituális kozmológia is titoktartást követel, ami szintén akadályozza a történészek munkáját. "Ha az 1880-as években összeült a legfelső egyházi tanács, és azon más egyháztagok nem vehettek részt, mert azt magántalálkozónak tekintették, akkor tiszteletben kell tartani ezt a kérést. Ez a halottak iránti tiszteletadás" - magyarázzák, hogy miért kell bizonyos dokumentumokat titokban tartani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
