Nagyváradon született 1890. július 17-én. Genfben jogi tanulmányokat folytatott, majd hazatérése után A Hét munkatársa lett. A Tanácsköztársaság alatt kormánybiztosi titkár volt Nagyváradon. A tanácshatalom után bebörtönözték, majd szabadulása után a Magyar Szó, később a Tavasz című lapok szerkesztője volt. Életének utolsó éveiben a nagyváradi Ady-múzeumot vezette. Részt vett az Erdélyi Helikon írói társaság alapításában. Leghíresebb regénye a Szarvasbika, amelyben a két Bolyai életét mutatja be. Ismert regénye még az Át a Golgotán, A tűzmadár, a Vértorony, A csucsai kastély kisasszonya és a Medvetánc. Ő hívta fel Csinszka figyelmét Adyra. Szülővárosában érte a halál.