A méregkeverés kultúrtörténete
2007. december 2. 14:00
A méregkeverők ténykedése az a területe a kriminalisztikának, amelyen a tudomány legfényesebb diadalait ünnepelhette, egyszersmind legsúlyosabb vereségeit szenvedte el.
Idõsebb, betegeskedõ áldozatok esetében a gyilkosnak jó kilátásai vannak arra, hogy büntetlenül ússza meg a dolgot, ha olyan mérget választ, amely a természetes haláléhoz hasonló tüneteket okoz. Ilyenkor gyakran az orvostudomány illetékességén kívül esõ, közvetett jelek terelik a tettesre a gyanút.
Dr. Harold Shipmannek, a Manchester egyik elővárosában, Hyde-ban praktizáló nyájas háziorvosnak, akit 2000 januárjában tizenöt rendbeli mérgezéses gyilkosság bűntettéért ítéltek el, valószínűleg több mint háromszáz nőbetege halála szárad a lelkén. Amíg meg nem gazdagodott, senkinek nem szúrt szemet pacientúrájának magas halálozási rátája.
Még több, nevezetesen hatszáz mérgezéses gyilkosságot vallott be a legendás Tofana vagy Trufania, akit 1723-ban Nápolyban végeztek ki. Vallomása bizonyára összefüggött azzal a gyötrelmes kihallgatással is, amelynek alávetették. De ahhoz nem fér kétség, hogy az Aqua Tofana nevű saját készítésű főzete, amellyel fölöslegesnek érzett rokonait feltűnés nélkül segítette át a másvilágra, egész Európában fölöttébb kapósnak bizonyult.
Különös, de a mérgezéses gyilkosságokban a női elkövetők számaránya összehasonlíthatatlanul magasabb, mint az erőszakos bűncselekményekben. Ez egyrészt a nők csekélyebb fizikai erejével, másrészt társadalmi tradíciókkal függ össze. A fegyverforgatás a férfiak dolga, a gondoskodás és betegápolás a nőké - miközben az orvosság és méreg közötti különbség csupán az adagoláson múlik: a görög farmakon szó jelentése mindkettőt magában foglalta.
Az amerikai Florence Maybrick egy nálánál csaknem kétszer annyi idős férfihoz, egy liverpooli gyapotkereskedőhöz ment feleségül. Amikor Maybrick rájött, hogy a felesége megcsalja a barátjával, Brierleyvel, alaposan elpáholta az asszonyt, és megváltoztatta a végrendeletét. E házastársi jelenet után egy hónappal hirtelen erősen megromlott az egészsége. 1889. május 11-én meghalt. A szolgálólány megfigyelte, amint Mrs. Maybrick a mosdótáljában légypapírt áztat fel, amely, mint köztudomású volt, arzént tartalmazott. A holttestben arzénen kívül sztrichnin, ciánsav és morfium nyomait is megtalálták.
A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam decemberi számában olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
