Izotópokkal gyilkoltak az amerikai kémek
2007. október 26. 11:00
Az Egyesült Államok a hidegháború idején komolyan megfontolta azt a lehetőséget, hogy radioaktív anyagok felhasználásával likvidálja az ellenség katonai vagy civil vezetőit.
A hidegháború máig elhallgatott oldala
A témával foglalkozó hadtörténészek úgy nyilatkoztak, hogy még soha nem sikerült bizonyítékot találni ilyenfajta fegyverek kutatására. A módszer azonban egyáltalán nem ismeretlen: gy évvel ezelőtt a polónium-210-es radioaktív izotópja végzett Alekszandr Litvinyenkóval, a Kreml politikáját bíráló exkémmel.
Az AP 1995-ben kérte a radiológiai hadviselésre vonatkozó akták titkosításának feloldását, amelyre azonban csak nemrégiben került sor. Az anyagot a kormány kemény cenzúrának vetette alá: a szövegből eltávolítottak minden olyan adatot és részletet, amely a radiológiai hadviselésben használható hatóanyagokra utalt volna. A cenzúrázás ténye azt az aggodalmat tükrözi, hogy a radioaktív anyagok fegyverként való alkalmazása egyáltalán nem vesztett jelentőségéből. Sokan úgy gondolják, hogy a terroristák is szívesen felhasználnák amerikai célpontok ellen.
A negyvenes évek második fele egyébként is viharos időszak volt a nemzetközi politika történetében: 1949 augusztusában a Szovjetunió sikeres atomtesztet hajtott végre, néhány hónappal később pedig Mao Ce-tung megalapította a kommunista Kínát. Az amerikai tudósok már a második világháború idején kifejlesztették az atombombát, és felismerték, hogy a gyártás során használt vagy keletkezett radioaktív anyagok halálos lehetőségeket rejtenek. A kormány 1945-ös jelentésében az áll, hogy az urániummal működő atomreaktorból származó radioaktív hasadási termékek "különösen veszélyes mérges gázokként" is alkalmazhatók.
Egy 1948. december 16-i, szigorúan titkos feljegyzésben olyan programot is megemlítettek, amelyben a radioaktív anyagok katonai felhasználását igyekeztek feltérképezni. Ebben az "egyének és kisebb csoportok elleni merényletek" csak másodlagos szerepet kaptak.
A legfontosabb témák a következők voltak: "Lakott vagy másként kényes területek megfertőzése hosszabb időre"; Radioaktív anyaggal dúsított robbanóanyagok készítése "egyidejű fizikai és radioaktív megsemmisítésre"; Légi és szárazföldi fegyverek kifejlesztése, amelyek elpusztítanák az evakuált területeket használhatatlanná téve őket az ellenséges erők számára.
1950. december 31-ig az elsődleges cél az első két kategóriába tartozó fegyverek kifejlesztése volt. A 4. kategóriába az "egyének elleni támadást" sorolták olyan radioaktív hatóanyagok felhasználásával, amelyek ellen "nincs gyógymód." "Az ebbe a típusba tartozó fegyvereket titkos ügynökök vagy felforgató elemek használnák fel fontos személyek ellen, pl. civil vagy katonai vezetők megbeszélésein."