Alekszandr Nyikolajevics Lodigin, az izzólámpa egyik úttörője Sztyensino-ban látta meg a napvilágot. 1867-ben elvégezte a Moszkvai Katonai Főiskolát, de hamarosan nyugállományba vonult. Az izzólámpára vonatkozó találmányát szabadalmaztatta Franciaországban, Oroszországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és Belgiumban is. Lodigin lámpájában izzótestként finom szénrúd szolgált, amelyet üvegbúra alá helyezett. 1873 augusztusában az általa felfedezett elektromos izzólámpákat bemutatta a Pétervári Technológiai Intézet fizikai auditóriumában. 1873-74-ben kísérleteket végzett hajók, vállalatok, utcák elektromos megvilágítására. Az 1880-as évek elejétől 1905-ig és 1916 után külföldön dolgozott. Az 1890-es években kidolgozta a fémszálas izzólámpa több típusát: ő volt az első, aki wolframot alkalmazott izzótestként. Elektromos fűtőkészülékeket, elektromos fém- és ércolvasztó kemencét, lélegzőkészülékeket konstruált. Más munkái a villamos erejű vontatással és a háziipar villamosításával kapcsolatosak. Az egyik alapítója volt az Orosz Műszaki Társulat elektrotechnikai csoportjának és az Elektromosság című folyóiratnak. 1899-ben a Pétervári Elektrotechnikai Intézet tiszteletbeli villamosmérnök címet adományozott neki.