A tragikus sorsú író az Odera menti Frankfurtban született. Katonai pályára lépett, de 1799-ben leszerelését kérte és íróként, újságíróként próbált magának egzisztenciát teremteni. 1810-ben Berlinben megalapította a Berliner Abendblätter című lapot. Nagy nyomorban élt, s végül 34 éves korában főbe lőtte magát. Írói pályája éppoly tragikus, mint életútja. Sem a művészetben, sem önmagával szemben nem ismert kompromisszumot, és olyan magasra helyezte maga előtt a mércét, hogy elérésébe beleroppant. A minden addigit felülmúló drámát akarta megalkotni, `amely egyesíti az antik görög tragédiát Shakespeare-rel`. Művei csak jóval halála után kaptak elismerést. Színművei tipikus modellje szerint a főhős rendszerint a rázúduló féktelen indulat önkívületében követi el jóvátehetetlen tettét, amelyet kijózanodás és összeroppanás követ. Kleist a novellaírás legnagyobb német mestereinek egyike volt. Legjobb epikai alkotása a világhírű Michael Kohlhaas. Ő a rövid elbeszélő forma meghonosítója a német irodalomban. Főbb művei: Heilbronni Katica, avagy a tűzpróba (1808), Hermann csatája, Homburg hercege, Az eltört korsó (1811).