Zseravnában született 1880. november 9-én. A gimnázium befejezése után Dobrudzsában tanítóskodott, 1912-től 1918-ig katona volt. Leszerelése után két évig munkanélküli volt, majd 1920-ban a bukaresti bolgár követség munkatársa lett, ott dolgozott 1927-ig. Műveinek témáját az 1912-13-i balkáni háború eseményeiből, a hősi múltból és a falusi életből merítette, bennük a társadalmi megbékélés eszméjét hirdette. Kerekek éneke című romantikus elbeszélésében az alkotás vágyát és a művészet erejét magasztalja. Drámákat is írt, de tehetségét a novella műfajában bontakoztatta ki legteljesebben, elbeszéléseinek zöme paraszti környezetben játszódik.