Budapesten született 1913. február 13-án. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, s 1939 májusában középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1941 januárjában magyar és egyetemes újkori történelemből, valamint oklevéltanból doktorált. 1941 szeptembere és 1946 októbere között a budapesti Országos Levéltárban dolgozott. 1946-ban Rómába került, ahol a Magyar Akadémia titkáraként tevékenykedett 1949 áprilisáig. Ekkor `scriptor` lett a Vatikáni Titkos Levéltárban, majd 1956 januárjától 1983 márciusáig levéltárnok volt. Ő volt mindmáig az egyetlen magyar `civil`, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. XII. Pius pápától megkapta a vatikáni állampolgárságot is. 1968-ban a világ talán legjelentősebb katolikus egyetemén, a jezsuita Gregoriánán az egyháztörténet professzorává nevezték ki. Életének nagy része Rómához, a vatikáni levéltárhoz, az egyetemhez kötődött, soha többé nem tért vissza Magyarországra. Mindazonáltal készségesen segítette a Rómában megforduló magyar kutatók, történészek munkáját. 1974-ben pápai kormányfőtanácsos lett. Több tudományos társaság tagja és nemzetközi katolikus tudományos folyóiratok munkatársa volt. Magyarul főleg a Katolikus Szemlében publikált. 1955-ben megalakította és 1980-ig működtette az Anonymus nevű, római magyar kiadót. 1974-ben megkapta a Szent Szilveszter érdemrend parancsnoki fokozatát és a francia Becsületrend tiszti keresztjét is. 1994-ben magas magyar állami kitüntetéssel is elismerték munkásságát. Művei közül kiemelkedik 1970-ben Rómában megjelent Archivistica című tankönyve és az első vatikáni zsinathoz kapcsolódó, sok száz oldalas dokumentumközlése és elemzése. Még magyarországi tartózkodása alatt látott napvilágot A magyarság vallásos élete a Jagellók korában című könyve és a Vatikáni Levéltár című tanulmánya.