A képviselők még az épülő Országházban foglaltak helyet. Az Országház építését 1880-ban határozták el, az országos pályázatra 20 terv érkezett, melyek közül Steindl Imre átdolgozott terveit fogadták el 1884-ben. Az építkezés 1885. október 12-én kezdődött. Az eklektikus-neogót épület, a XIX. századvég legnagyobb szabású együttese, 1904-re épült fel, az építkezésen átlagosan ezer ember dolgozott. 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepet. A félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium idején ünnepi ülésre gyűltek össze először a honatyák, ülésről azonban nem lehetett beszélni, mivel székek még nem voltak (csak a hercegek és hercegnők számára), egyébként is a kupolateremben folyt a megemlékezés a honfoglalás ezeréves évfordulójáról. Ferenc József nem volt jelen, csak június 12-én tekintette meg az épületet. 1902. október 8-án átadták az országgyűlésnek az új tanácskozó épületet: a képviselőház ezen a napon tartotta első, valódi ülését az Országházban. A főrendiház még régi helyén, a Nemzeti Múzeumban ülésezett. A képviselők erősen kifogásolták, hogy az uralkodó, akárcsak 1896-ban, ekkor sem jelent meg - ez volt az első parlamenti vihar a Házban. Az egész épületet 1904-ben adták át, a költségek - a tervezett 9,5 millióval szemben - meghaladták a 37 millió koronát. Az Országház mai is Magyarország egyik legnagyobb épülete, hossza 268 m, szélessége 118, a kupolacsúcs magassága 96 m. Steindl Imre nem láthatta elkészült művét, mert 1902. augusztus 31-én meghalt. Ez volt Európa első távfűtéses épülete, szellőzése és világítása is a kor első vonalába tartozott. Vegyes gáz- és villanyvilágítását az 1920-as években cserélték 110, az 1950-esekben 220 voltosra. Itt található az Országgyűlés Könyvtár is, az állam- és jogtudományok, valamint a nemzetközi jog gyűjteményei, az ENSZ letéti anyagai.