Charles Édouard Jeanneret, a modern építészet egyik megalapozója La Chaux-de-Fonds-ban született. Hatalmas életműve az építészet minden ágát felölelte. A plasztikus építészet megvalósítására törekedve alkotásait főleg korszerű anyagokból, vasbetonból, acélból, üvegből készítette. Merész megoldásai igen termékenyítőleg hatottak századunk építészetének fejlődésére. Épületei Európa sok országában megtalálhatók, de több műve áll például Indiában is (csandígarhi épületegyüttes). Városrendezési terveket készített Algírban, s ő alkotta az amerikai Cambridge-ben a Harvard Egyetem Művészeti Központját, a marseille-i, nantes-i lakónegyedeket. Sokoldalú elméleti tevékenységet fejtett ki, egyik alapítója volt az Esprit Nouveau című lapnak, s számos könyvet is írt. A CIAM, a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa egyik alapítójaként és fő ideológusaként a modern építészet problémáinak megoldásán fáradozott. 1946-1948 között dolgozta ki az emberi arányokat az épület arányaival összhangba hozó modular-mértékrendszerét. Az épület külső-belső egységére törekedett, a belső építészetet, lakberendezést nem is választotta el a külső formától. Az épület berendezésére kiválasztott három alapelemet: az asztalt, amelyből sokféle célra használhatót tervezett, a polcokat, amelyek bármely dolgok elrendezésére a leginkább alkalmasak, s végül a széket. Cap-Martin-ban hunyt el 1965. augusztus 27-én. Építészeti elveiről és azok megvalósításáról a magyarul is megjelent munkáiban vallott: A jövő nagyvárosai (1968), Modular (1971), Új építészet felé (1981).