A bárándi születésű tudós a debreceni egyetemen 1940-ben szerzett tanári és doktori oklevelet. 1938-tól ugyanott Csűry Bálint, 1940-41-ben pedig a kolozsvári Szabó T. Attila mellett volt gyakornok. 1941-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, 1944-től pedig a budapesti Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1948-tól a Néprajzi Múzeum osztályvezetője, 1950-től az intézmény főigazgatója. 1956-tól a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, majd 1961-től a Sárospataki Múzeum igazgatója volt. 1983-ban a Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyetteseként ment nyugdíjba. Első könyve 1940-ben jelent meg `A debreceni cívis földművelés munkamenete és műszókincse` címmel. Összesen 25 könyve látott napvilágot és több mint 700 tanulmányát adták ki 12 nyelven, a kínaitól az angolig, a grúztól a finnig, a népművelés, a néprajz különböző területeiről. Kutató tevékenysége mellett, Európában elsőként hozott létre mezőgazdasági munkaeszköz-történeti archívumot. Az európai néprajzkutatás kiemelkedő egyéniségét több külföldi akadémia is tagjai sorába választotta. Budapesten hunyt el 2002. november 11-én.