Roberto Francesco Romolo Bellarmino, az ellenreformáció legfőbb teoretikusa Montepulciano-ban született. Pályája kezdetén a jezsuita rend római kollégiumának tanára, majd igazgatója volt. Részt vett kora hitvitáiban, s igen nagy tekintélyt szerzett. VIII. Kelemen pápa 1599-ben bíborossá nevezte ki, majd 1602-ben Capua érseke lett. Részese volt XI. Leó pápa megválasztásában, sőt maga is több szavazatot kapott. Leó halála után pápának akarták, de ő visszautasította a felajánlott méltóságot. Egy sor hitbuzgalmi művet írt, amelyek közül a legjelentősebb a `Viták a keresztény hit kétségbevont kérdéseiről a kor eretnekeivel` című munkája. E mű igen nagy hatással volt a keresztény világra, Pázmány Péter Kalauzának is mintájául szolgált. Részt vett Giordano Bruno perében és a Szentszéknek a Velencei Köztársasággal való vitájában. Rómában hunyt el 1621. szeptember 17-én.