Hódmezővásárhelyen született, 1938-ban végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin-magyar szakát. 1943-44-ben középiskolai tanáraként, 1944-48-ig az ELTE BTK latin tanszékén tanársegédként dolgozott, 1948-52 között a görög tanszéken intézeti tanár, majd 1952-88-ig az ELTE indoeurópai nyelvtudományi tanszék vezető egyetemi tanára volt. 1988-tól nyugdíjas, tudományos tanácsadó. 1967-89-ben az MTA Ókortudományi Kutatócsoport vezetője, az Ókortudományi Társaság elnöke, 1990-től tiszteletbeli elnöke. 1970-től az MTA levelező, 1979-től rendes tagja. A Nemzetközi Akadémia Unió elnöke. Kutatási területe: az indoeurópai összehasonlító nyelvészet, az indológia, az iranisztika, az ókori irodalomtörténet és az ókori történelem. 1973-ban Herder-díjjal, 1990-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, 2003-ban pedig Akadémiai Díjat kapott. Budapesten hunyt el 2004. július 24-én.