Pánikbetegségben szenvedett az evolúciós elmélet atyja
2007. április 18. 17:00
<
Boltokban A fajok eredete
Nézeteit a kiközösítéstől tartva, sokáig nem publikálta, mivel azok túl radikálisnak tűntek, sőt a korabeli törvények alapján büntethetőnek számítottak. Amikor azonban 1858. június 18-án levelet kapott Alfred Russel Wallace angol természettudóstól, aki hasonló nézeteket írt le a fajok változékonyságáról és keletkezéséről, felhagyott a halogatással. Kettejük közös londoni előadása után nyomdába adta A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, avagy a létért való harcban előnyhöz jutott fajták fennmaradása című könyvét.A könyv óriási vihart kavart, nézetei ugyanis nem voltak összeegyeztethetők a bibliai világteremtéssel és az isteni beavatkozással. Támadták Linné hívei is, akik attól tartottak, hogy ha az osztályozott fajok nem örök érvényűek, rendszerező munkájuk megkérdőjeleződik. Darwin 1865-ben megkapta ugyan a Royal Society kitüntetését, de nem evolúciós elméletéért, hanem egyéb érdemeiért.
A tudóst azonban semmi nem téríthette el igazától, sem megbotránkozás, sem dicsőség. További műveiben A fajok eredetét folytatta: Állatok és növények változásai háziasításuk során (1868); Az ember származása és a nemi kiválasztás (1871); Az érzelmek kifejeződése az embernél és az állatoknál (1872). Életének utolsó évtizedében elsősorban botanikai kutatásokat végzett, ekkor már nagy tisztelet övezte. Downe-i otthonában, szívroham következtében halt meg 1882. április 19-én. A westminsteri apátságban a brit nagyságok között temették el - a kormány részéről ez az egyetlen megtiszteltetés érte.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
